Egy-egy zenei ízlésirány olyan konzervdoboz, ahol a fiatalok mindennapi élete, illetve még élettervei, céljai, vágyai is megfogalmazódhatnak.

Azt hiszem, a hangnak sok iskolázás kell, míg igazi éneklésre képes.

Sokszor kísért egy halk zene
- Egy régi-régi dallam -,
Mintha fülembe csengene
Édesdeden és halkan;
"Világ, világ, te hős világ!"

A zene rendezett hang, ami időben változik.

Szimplán és egyenesen azért születtem, hogy rocksztár legyek, s csak arra törekszem, hogy a legjobb formámat nyújthassam, a legjobb lehessek.

A legjobb dalaimat mindig olyankor írom, amikor beteg vagyok. Az agyam nem dolgozik a betegség miatt, és így igazán a szívemből írok.

A régi írásokban sok szó esik a szent zene megfékező hatalmáról, melytől még a vadállatok is megszelídülnek, s mely arra készteti őket, hogy szép illedelmesen részt vegyenek a körtáncban.

Csak jó zene van! - legfeljebb nem a megfelelő helyen és nem a megfelelő embereknek játsszák.

Az emberi faj egyik legnagyobb ajándéka, hogy képes a lélekre ható hangokat adni, és eszközöket is tud alkotni ezeknek a hangsoroknak a megszólaltatásához. A zenének köze van a művészi kifejezéshez és a mulattatáshoz is, de annyira fontos jelenség, hogy önálló feladatot jelent. A zene befolyásolja az egész emberiséget, energiája gyógyítja a testet és a bolygót. Az emberi pulzus ütemére lüktető békés muzsika hallgatása pozitív változásokat idézhet elő az ideg- és elmeállapotban. Minden zene, és a zene mindenre hat. A lelkünk szólal meg a zenében. A zene a világmindenséggel társalgó bolygónk hangja.

A zenélés egész egyszerűen eljuttat a felismerésig, mit jelent az: élni.

A zene csak azokat egyesíti, akik egyforma szerelemmel szeretik egymást, egyazon fajta szerelemmel, s szerelmük hullámhegye, hullámvölgye egybeesik.

A zene az életem szerelme, totális kiszabadulás, a zene egy másik dimenzióba visz, ami tele van meglepetésekkel.

Amikor kiéneklek bizonyos hangokat, amelyekhez rengeteg fizikai erő szükséges, úgy érzem, mintha lebegnék, kilépnék a testemből... nagyon furcsa az egész... és időnként, amikor élőben játszom el egy dalt, érzem azt, ami a megírása közben inspirált. Ilyen lehet, amikor az ember egy bizonyos személlyel megtapasztal egy bizonyos érzést.

Ha bármi rosszul alakult az életemben, akárcsak ha egy tanár tolt le, csak hazajöttem és zenéltem. Ez ráébresztett arra, hogy rendben vagyok magammal. Különböző dolgok történnek az életedben, dolgok a családoddal, ahogyan felnősz. A zene számomra mindig is menekülés volt ezek elől.

A gitár a lelkem - amikor eltévedtem, mindig a gitár segített vissza az útra; a gitár az, ami eszembe juttatja, hogy mit keresek egyáltalán itt.