A zene legalább annyira tudomány, mint művészet.

Hagyjuk hatni magunkra a naplementét, egy hegyet, egy fát, virágot, állatot. Ha zenét hallgatunk, átmenetileg felejtsük el a zeneszerzőt, a karmestert, az egyes hangszerek szólamait - adjuk át magunkat csak a hangzásnak.

Egy fazon odajön hozzám, és megkérdezi, mi a punk. Erre odarúgok egy üres üdítős dobozt, és azt mondom: ez a punk! Erre ő is belerúg a dobozba, és kérdi: ez punk? Erre én azt mondom: nem, ez trendi.

A legszebb dallam is csöndet ér,
Bárhogy szállt, végül földet ér,
De mégis szól, benned él, zenél,
Mintha rejteke lennél.

Kiveheted a srácot a punkból, de nem veheted ki a punkot a srácból.

Zene nélkül mind szociopaták vagy halottak lennénk.

Zenéltünk, mert az Óceán nagy és ijesztő, zenéltünk, hogy az emberek ne érzékeljék az idő múlását; hogy elfelejtsék, hol vannak és kicsodák. Zenéltünk, hogy táncolhassanak, mert ha táncolsz, nem halhatsz meg, és Istennek érzed magad. És a zene, amit játszottunk, ragtime volt, mert ez az a zene, amire Isten táncol, amikor senki sem látja.

A zene minden népnek, minden kultúrának a szíve, mert az a szívből jön.

A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, a fényképészethez és az íráshoz.

Az ének akkor szép, ha hamar véget ér, és akkor jó, ha igazsággal végződik.

Szép dolog az éneklés. Az ember tüdeje megtelik levegővel, a vére fürgébben kering, az agya is felgyorsul. Így lesz a szomorú dallamokból is vidám zene.

A csend a zenében olyan, mint a fehérség az akvarellen. Nem szín, de szükség van rá a festéshez.

A zene magával ragad, és elfeledteti velem az otthoni gondokat. A zene az én drogom, az egyetlen dolog, ami elkábít.

A népdal a megíratlan idők lírai emlékezete.

Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.