A videoklipek akkor mennének ki a divatból, ha mindenki megvakulna; a zene viszont soha, mert még ha nem is halljuk, akkor is érezzük.
Van néhány dolog, aminél nem számít, hány éve csinálja az ember: az első szó, amit a stúdió mikrofonjába mondunk; egy dal első verziója; az első alkalom, amikor rádióban játsszák a számot.
Nincs rossz hang, az a lényeg, hogy mit játszunk utána.
Az ember úgy van a dalaival, mint szülő a gyermekeivel, aki a szívével egyformán szereti az összeset, még ha esetleg az eszével tudja is, hogy van, amelyik szebb vagy jobb a másiknál.
Kémia nemcsak férfi és nő, hanem zenész és zenész közt is lehet.
A zene az a bizonyos harmadik, áram alatt lévő sín az élet metróalagútjában. Ha megérinted, a sokkhatás kizökkent az órák unalmas vánszorgásából, segít, hogy érezz valamit, hogy benned is fellobbanjon mind az a rengeteg érzés, amit az iskola és a tévé és a mosogatógép vacsora utáni feltöltésének megszokott körforgásában nem tudtál megtapasztalni.
Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.
Belekezdenék énekeskarrierembe, de nem akarok magamra tetoválni hangjegyet. Sajnos így nem fog menni.
Örömöt lelnél egy melódiában? Örömöt lelnél egy szimfóniában? Ne ragadj meg a zene néhány taktusánál. Ne ragadj meg egy pár hangnál. Hagyd őket tovaszállni, hagyd őket tovafolyni. A szimfónia teljes élvezete abban rejlik, készen vagy-e hagyni, hogy a hangok elszálljanak. Ezzel szemben, ha valamely taktus megragadná a fantáziádat, és azt kiáltanád a zenekarnak: "ezt játsszátok újra meg újra meg újra", akkor ez többé már nem lenne szimfónia.
A citera a mániás-depressziós a húros hangszerek családjában.
Csak a zene elég absztrakt ahhoz, hogy kifejezze a transzcendentális dolgokat.
A zenekar dolga, hogy olyat tegyen a közönségével, amire a legkevésbé sem számít.
Az igazi csapatmunka olyan, mint egy nagyszerű zenemű. Szólhat az összes hangszer egyszerre, mégsem versenyeznek egymással. Egyenként különféleképpen hangzanak, különféle dallamokat szólaltatnak meg, különböző időben tartanak szünetet, mégis egy egészként hoznak létre csodálatos hangzást - szinergiát.
Az a zenekar, amelyik csak van, de nem zenél, az olyan, mint a szél, ami nem fúj. Vagyis valójában nincs is.
A jazz a kiöregedett punkok zenéje.