Minden szerelem azzal a reménnyel indul, hogy a szerelmesek közti különbségeket mind egy szálig elsöpri a szerelem.

Így megy ez: beleszeretsz egy lányba, csak azért, mert a puszta látványától remegni kezd a térded. Beleszeretsz, aztán reszketsz, nehogy lelépjen.

Az Igazság nem az egyik vagy a másik vallás kizárólagos tulajdona, sőt, ha közelebbről megvizsgáljuk a dolgot, rájövünk, hogy mindegyik egy és ugyanazon alapra épül.

A depresszió, az olyan, hogy jön, és aztán ott is marad. Egy agyfekély, de hiába nem piszkálod, mert akkor is megmarad.

A gyógyszergyárak mindenhez fordítva nyúlnak: ahelyett, hogy vennének egy betegséget, és megkeresnék az ellenszerét, kitalálnak egy szert, aztán kikeresik a hozzá illő betegséget.

A legnagyobb baj a vallással az, hogy tele van vallásosokkal.

Íme, az emberi sors, írja Tolsztoj: egy kilógó gallyba kapaszkodunk a Halál elől, tudjuk, hogy nincs menekvés, ám mi mégis, ha másért nem, hát szórakozásból, felnyaljuk mind a mézet, ami elibénk kerül.

Mekkora egy csoda a gyerek! De a házasság, az bizony megsínyli, ha megérkezik a kicsike. Ezért is fontosabb mindennél, hogy idejében megtaláljuk azt az embert, akivel tudjuk, hogy nyugodtan családot alapíthatunk.

Sajnos, a vallás nem holmi svédasztal, hogy azt vegyük le róla, ami ízlik.

Ha volna Isten, egyáltalán nem érdekelné, mit művelnek az emberek. Ez az egész tisztára antropocentrikus, és persze abszolút és kizárólag férficentrikus! Régen, még a patriarkális vallások előtt, az emberek istennőkben hittek. A babilóniaiak is, az etruszkok is. Az istennőhit egyszerre volt organikus és környezettudatos, mert az élet körforgásán alapult. Nem úgy, mint a judaizmus vagy a kereszténység. Azok csak törvényeket hoznak, és közben megerőszakolják a Földet.

Milyen könnyű egyszerre felsőbbrendűnek és hitvány senkinek érezni magunkat a tömegben!

A nihilizmus kritikátlan befogadása szellemileg nem sokban különbözik a hit kritikátlan befogadásától.

A vallásosságot nem a templomba járás vagy a Biblia olvasása szüli, hanem az ember saját, legbelsőbb érzelmi élményei, a különösen heves fájdalom vagy épp a kitörő öröm.

Nincs viccesebb egy megtört szívnél, így látja mindenki, kivéve a megtört szív gazdáját.

Életem olyan boldogságban telik, mint amilyent Isten biztosított a kiválasztottai számára. Bármi történjék is velem az elkövetkezőkben, többé nem mondhatom el magamról, hogy egyszer sem ízleltem meg a boldogság kelyhét.