Időnként megesik, hogy történik valami az emberrel, ami véglegesen megváltoztatja a véleményét, összezúzza a korábban egy bizonyos személy köré felépített ideálját, és arra kényszeríti, hogy még esendőbbnek, még emberibbnek lásson másokat, mint amilyenek valójában.

A zsarnokság társadalmában élünk, ahol az emberek sokkal kényelmesebben érzik magukat áldozatként, ahelyett, hogy kiállnának magukért.

A világ összes kábítószere sem menthet meg minket önmagunktól.

A kapcsolatok sosem szűnnek meg tisztán. Mint egy értékes váza - szétzúzódnak, aztán valaki összeragasztja a darabokat; megint törés, megint ragasztás, megint és megint, míg végül a darabok többé már nem illeszkednek egymáshoz.

A hazugságnál csupán egyetlen dolog rosszabb: a leleplezett hazugság.

Sokkal könnyebb meggyűlölni egy olyan embert, aki fontos volt a számodra, mint egy olyat, akivel nem volt semmi dolgod.

Nincs is annál jobb érzés, hogy az ember tudja: valamilyen hatást gyakorolt mások életére. Még akkor is így van, ha ennek a hatásnak a következtében az illetőt élete végéig rémálmok gyötrik majd, és vagyonokat hagy a pszichiáternél, hogy megszabaduljon a kínzó emlékektől.

Vannak dolgok, amiket bánsz, hogy megtettél. Ugyanakkor ha változtatnál rajtuk, nem az lennél, aki vagy.

Mindenki szereti látni a visszatérést. Mindenki szereti látni az esélytelen győzelmét.

Hiszek az álmokban. Hiszem, hogy ezen a bolygón minden éjszaka megálmodják azt, ami van, volt és lehet. Hiszek abban, hogy bármi is történjen az álmainkban, az semmiben sem különbözik attól, ami az ébrenlétünk során történik velünk, és semmiben sem lényegtelenebb annál. Hiszem, hogy az álmok állnak a legközelebb ahhoz, ami a jelen korban élő embereknek rendelkezésére áll az időutazáshoz. Hiszem, hogy álmainkban képesek vagyunk ellátogatni a múltunkba, a jelenünkbe, a jövőnkbe. Hiszem, hogy álmomban már láttam életemnek azt a felét, ami a valóságban még nem játszódott le.

Szimplán és egyenesen azért születtem, hogy rocksztár legyek, s csak arra törekszem, hogy a legjobb formámat nyújthassam, a legjobb lehessek.

Amit átéltem, azzal hosszan lehetne magyarázni azt, ami ma vagyok.

Egy részem fél közel kerülni az emberekhez, mert attól félek, hogy elhagynak engem.

Nem vagyok rabszolgája egy olyan istennek, aki nem is létezik.

A színpadon otthonosan mozgok több ezer ember előtt, attól viszont nagyon megijedek, hogyha egy teremben a képeimet nézegetik. A festés olyan szabadságot ad nekem, amit a zenétől nem kapok meg. Ha zenét hallgatsz, a hang mögött az embert is látod, vele van kapcsolatod. A festészetnél az alkotó másodlagos.