Ha szeretünk valakit, és tudjuk, hogy vannak hibái, azokat megpróbáljuk eltitkolni mások előtt, nehogy hülyének tartsanak minket, amiért ennek ellenére vele vagyunk. Elég, ha az ember magáról tudja, hogy hülye, nem kell a folyamatos megerősítés a külvilágtól.

A megelégedettség az elfogadás és az alázat nyomában jár. Akkor köszönt ránk, ha nem akarunk többé mások lenni, mint amik vagyunk, ha nem törekszünk arra, hogy megfeleljünk az önmagunkról kialakított nagyzoló képnek, hanem meghajolunk az élet teljessége előtt, és hagyjuk, hogy hatalmas árja magával ragadjon.

Az ember ilyennek vagy olyannak ítél valakit, azután pont az ellentétét látja meg benne. Eleinte szeret, majd a végén meggyűlöl valakit; vagy kezdetben közömbös iránta, később pedig már imádja. Sosem lehetünk biztosak benne, ki vagy mi lesz létfontosságú a számunkra, sem abban, hogy kinek vagy minek tulajdonítunk majd jelentőséget. Meggyőződéseink mulandóak és ingatagok, még azok is, amelyeket a legszilárdabbaknak vélünk. Akár az érzelmeink. Nem szabadna bíznunk magunkban.

Kevesebbet hallgassunk a médiára és többet a szívünk mélyéről jövő halk hangokra!

Miért keresném?
Épp olyan vagyok, mint ő.
Lénye bennem szól.
Magamat kerestem eddig.

Nem az számít, hogy milyen magasra születtél, csak az, milyen ember vagy.

Nem maguk a tapasztalatok azok, amiktől bölcsek leszünk, hanem a megtapasztalt eseményekre adott reakcióinktól leszünk bölcsek; és ezek segítenek egésszé válni, hozzák meg a bölcsességet és önazonosságot.

Bármidet, amid az életben van, elvehetik tőled, kivéve egyet: a választási szabadságodat, hogy hogyan reagálsz egy helyzetre. Ez határozza meg a megélt életünk minőségét; nem az, hogy gazdagok vagy szegények, híresek avagy ismeretlenek, egészségesek vagy betegek voltunk-e. Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk.

Ha sikert akarsz elérni, a titok nyitja, hogy ne engedd, hogy minden aprócska baleset befolyásolja az önmagadról alkotott képet!

Akkor mutatjuk ki leginkább a gyengeségünket, amikor önmagunkra nézünk.

Ha valaki biztos lábakon áll a gödör szélén, nem lehet belelökni a gödörbe. Aki meg benne van, annak célszerű szólni, hogy ideje kimásznod, barátom... nem? Kiváltképp akkor, ha még annak sincs tudatában, hogy egy gödör alján csücsül.

Én szeretném leírni magam, nem pedig hogy mások írjanak le engem.

Onnan tudod, hogy fáradt vagy, hogy elalszol zuhanyozás közben.

Bárki, aki keres, találhat elegendő megerősítést ahhoz, hogy becsapja önmagát.

Bölcs az, aki ismeri a korlátait, és bátor, aki nyíltan bevallja.