Kevesebbet hallgassunk a médiára és többet a szívünk mélyéről jövő halk hangokra!

Egy ilyen világban, amelyet átitat az erőszak, fontos, hogy tudatosítsuk saját békénk fontosságát. Egy olyan Földön, amelyet a rohanás fertőz meg, szakítsunk időt a pillanatok megmentésére! Egy olyan kultúrában, mely egyre embertelenebb, tudatosítsuk másokban szeretetünket!

Ne hagyjuk, hogy a hirdetések mondják meg, mit akarunk és kik vagyunk! Ne hagyjuk, hogy magával ragadjon az esztelen fogyasztás! Ne váljunk olyanná, aki pénzt költ olyasmire, ami nem nagyon kell, csak hogy imponáljon olyanoknak, akiket nem igazán szeret.

Tudatosítsuk, hogy a szeretet szükséges a jó kapcsolatokhoz, de nem elégséges hozzájuk. A legjobb kapcsolatok soha nem pusztán szeretetből épülnek. Munkát igényelnek, nem is keveset.

Óvakodjunk a kísértéstől, hogy másokat, kivált a párunkat, természetesnek vegyük! Ne a kényelem kedvéért használjuk kapcsolatainkat! Használjuk őket úgy, hogy épüljünk belőlük!

Mindennapi apró tetteink hoznak fényt a világba.

Ha szeretnénk másként érezni valaki iránt, változtassunk azon, ahogy bánunk vele.

Azért tiszteljünk másokat, amik, ne a szerepért, amit játszanak!

Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal.

Mai világunkban nem az életünk hosszát hosszabbítottuk meg, hanem a haldoklásunk idejét.