A hírnév olyan, mint a futóhomokból emelt domb. A szél egy ideig növeli, egyre jobban kiemelkedik a pusztából, és amikor már túl nagyra nőtt, akkor belekap a vihar és szétszórja. Volt, nincs, nem marad utána semmi.
Nem az számít, hogy milyen magasra születtél, csak az, milyen ember vagy.
Vannak dolgok, amelyek erősebben összekötik az embert, mint a vérrokonság.
Nem a vitézség, hanem a vakszerencse dönti el, ki hal meg és ki marad életben.
A keresztény mennyország az Isten trónusához vezető lépcsőkön álldogálással és az Istent dicsérő énekek zengedezésével azt hiszem, sivár hely lehet. Örökkön-örökké dicsérni az Urat és semmi egyéb szórakozás: nem nekem való időtöltés...