Az önuralom egyikünknek sem velünk született tulajdonságunk, a kisdedek nem ismerik és a vadonban felnőtt emberek sem. Az önuralmat meg kell tanulni, ám ez lassú folyamat, végtelen sok türelem kell hozzá. És még így is... így is előfordulhat, hogy valaki megfeledkezik magáról, elönti agyát a vörös köd, és olyasmit tesz, amit aztán élete végéig bánni fog...

A divat nagyszerű dolog, segít kifejezni, hogy ki vagy valójában.

Talán az "én" egy szabad változó, aminek nincs kötött értéke.

A világ kizárása nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk a környezetünknek, ellenkezőleg: kicsit élesebben látjuk a világot, kézbe vesszük az irányítást, és próbáljuk szeretni az életet.

Az egyedül élő emberek, mint a hegycsúcsokon élő szerzetesek, a remeték, a tengerészek, a disznópásztorok és a felfedezők, több mint ezer éven át meg voltak győződve arról, hogy az élet titkaira a csendben rejtőzik a válasz. Ez a lényeg. Az ember átszeli a tengereket, és lehet, hogy miután hazatér, saját magában találja meg azt, amit addig keresett.

A legfontosabb könyv, amit elolvashatsz, a rólad szóló nyitott könyv.

Későn látjuk be, hogy erényeink kifejlesztésével együtt építjük a hibáinkat. Amazok ugyanis emezekben gyökereznek, és a gyökér titokban, láthatatlanul éppoly erővel ágazik szerte, mint a korona a napfényben. Mivel mármost erényeinket többnyire tudatosan, készakarva gyakoroljuk, fogyatkozásaink ellenben öntudatlanul törnek ránk, tehát amazokban ritkán telik örömünk, emezek ellenben szüntelenül kínoznak, gyötörnek. Itt rejlik az önismeret legnehezebb része, már-már megölő betűje.

Nincs vallásom, vagyok, ami vagyok. Rastafari vagyok... és ez nem vallás, ez élet.

Vajon hány kivételt kell tennünk, mielőtt rádöbbenünk, hogy az általunk elfogadott igazságok valójában nem igazak?

Csodálatos a legszebb vágyainkból született tiszta álmaink útján sebesen szállni! Talán ehhez hasonló érzés, amikor bringád nyikorgó kerekeivel egészen bedőlve beveszed életed első hajtűkanyarját, és gyermeki szívvel érzed, hogy ura vagy a kerékpárodnak. Önmagadat uralni ennél sokkal, de sokkal nemesebb érzés.

Ne ijedj meg saját hibáidtól, gyarlóságaidtól! Örvendenünk kell, ha felszínre jutnak fogyatékosságaink, korlátaink, akárcsak az orvosnál, ha kiderül a betegségünk, mert csak arra a kórra kereshetünk gyógyírt, orvosságot, amelyet felismerünk. Nem az orvos tesz beteggé bennünket, ő bölcsen csak megvizsgál és beszámol az eredményekről.

Békélj meg magaddal, és nem lesz senki, aki legyőzhet. És senki, akit te kívánnál legyőzni.

Te vagy a jóság, a könyörület, a megértés. Te vagy a béke, az öröm és a fény. Te vagy a megbocsátás és a türelem, az erő és a merészség, te vagy a barát a bajban, a vigasz a bánatban, a gyógyír a betegségben, az útmutató a zűrzavarban. Te vagy a legmélyebb igazság és a legmagasabb bölcsesség; a legnagyobb béke és a legfennköltebb szeretet, és életed egynémely pillanatában már megismerhetted magad ilyennek. Dönts úgy, hogy mindig csak ilyennek ismered magad.

Ez a baj az élettel. Sosincs elég ideje az embernek arra, hogy a plafont bámulva megpróbáljon rájönni, hogy mi történik vele.

Az emberek néha azt hiszik, ismernek téged. Tudnak rólad pár tényt, és úgy raknak össze ezekből, ahogy szerintük értelme van. És ha nem ismered magad elég jól, a végén még el is hiszed, hogy igazuk van. De az az igazság, hogy ez nem te vagy. Egyáltalán nem.