A magánytól való félelem időnként megbénít bennünket, és nagyon hosszú ideig fájdíthatja a szívünket. A legszélsőségesebb esetben a szeretetéhség egy idő után irányítani fogja a gondolkodásunkat, és ennek eredménye nem áll olyan távol a paranoiától.

Aki senkire nem meri rábízni magát, az nagyon magányos. Egyedül kell cipelnie a terheit.

Szörnyű életed lesz, hiszen egyedül vagy, mint az ujjam, és az ilyen embereknek rosszul megy a sora a nehéz időkben.

A magány azt jelenti, hogy kívülálló vagy. Hogy más vagy. Kirekesztett.

Egy ember, aki emberek között él, meg tud-e maradni rejtekében? A rejtőzködése már magában is árulkodó, és a visszavonult ember minden szava a ritkaság emlékezetességével hat a többiekre, és szinte kihívja a kíváncsiságot.

A magány egy időre gondolkodásra kényszeríti az embert. Ha az ember képes harcolni e világban egy apró helyért - könnyebben veszi észre, mi a szép körülötte.

Akkor vagyok egyedül, ha egy másodpercre leállok, és elgondolkozom, hogy mit is érzek: otthon, a vacsoraasztalnál, ha anyu és apu éppen nem velem, hanem rólam beszélnek, vagy az iskolában, egy csomó mindenféle néppel, akik sose lettek igazán a barátaim.

Az ember könnyen egyedül marad a tömegben, a sok sietség és üzletelés közben.

Életemben először érezhettem magam valódi gitárosnak. De nem volt szükségem arra, hogy ezt bárkinek elmondjam, vagy bebizonyítsam. Először is: egyedül voltam. A többiek eltűntek, olyannyira, hogy még a többi fogalma is értelmét vesztette. Csak én voltam, meg a gitár.

Nem bűn, ha nincsenek barátaid. Az egyedüllét kevesebb problémát jelent.

Sose mondtam, hogy "Egyedül szeretnék lenni.", csak azt, hogy "Szeretném, ha hagynának egyedül lenni". Nagy a különbség a kettő között.

Élő lelkekben valahol
kimondhatatlan magány lakik.
Oly hatalmas, hogy összefűzi őket,
mint apróbb lényeket a társaság.
Ilyen magány az enyém; tudd meg hát:
a Mindenségben
van még nálad is magányosabb.

Lelkem csendjében
összetört ábrándok
cserepén csikorogva
jár a magány.

Nem kell-e nagyon is meglenni ahhoz,
hogy egy kicsit is elveszett lehess?

Az a magára hagyatott csak, aki máshoz nem szól, bezárta a kapukat és eltömte a fülét.