Létünk nagy gyötrődése onnét származik, hogy örökösen egyedül vagyunk, és minden erőfeszítésünk, minden tevékenységünk arra irányul, hogy magányunkból kimeneküljünk.

Azt mondják rólunk, hogy árvák vagyunk, de hogy lehetne árva az, akit nem is hagytak el, miirántunk eleve nem érdeklődött senki, kipottyantunk valahogy, és annyi, nincs mamácska, nincs papácska, semmi nincs, csak ez az Árvaház nevű izé.

A legmélyebb magányban egyenes út vezet ki énemből, s valami olyannal találkozom, ami nem érzéki inger, nem biológiai vagy társadalmi szükséglet, nem elképzelés, nem lelkiállapot, hanem maga az objektivitás.

Arra tanítjuk a gyerekeinket is, hogy aludjanak. Ezért azok, akik felébrednek, egyedül vannak. Ha mindenki alszik, és én felébredek, elég nagy a motivációm, hogy megint elaludjak, mert akkor nem érzem annyira egyedül magam.

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.

Olyan vagy, mint azok a kutyák, rosszul bánnak velük, nem kellenek senkinek egész életükben, beléjük rúghatsz újra és újra, de mégis visszajönnek hozzád, törleszkednek, csóválják a farkukat. Könyörögnek. Remélik, hogy ezúttal más lesz, ezúttal majd jól csinálnak valamit, és szeretni fogod őket.

Adni azt jelenti, hogy hidat versz magányod szakadéka felett.

Akkor vagyunk a legmagányosabbak, ha másvalaki magányával szembesülünk.

Minden egyes étel és élmény, amit egyedül élünk meg, kevésbé értékes, mint ha azokkal osztjuk meg, akiket szeretünk.

Az igazi szabadság magánnyal jár, az nem csapatjáték.

Ha okos vagy, egy csomó barátod lehet, akivel beszélgethetsz, és sose vagy magányosan egyedül.

Elbújni jó, de katasztrófa, ha nem találják meg az embert.

Még a mennyország is rusnya hely, ha egyedül vagyunk ott.

Valahogy mindig a hátam mögött történt az élet, én meg minden dolgok előtt álltam a szélben, lobogó fekete hajjal, dacosan, sírósan.

Minden ember szívében űr van, egy mély seb, az elhagyatatottság és magány érzésével.