Én nem vagyok magányos,
de azt hiszem, egy tündér itt felejtett.

Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid. Magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy.

Tudnunk kell, hogy az ember a házasságban is magányos marad. Ne azzal a hamis illúzióval lépjünk a házasságba, hogy mostantól kezdve van egy ember, aki hozzánk tartozik és megóv a magányosságtól. Az ember rendeltetése, hogy magányos maradjon.

Hogy elhagyjanak vagy te hagyj el valakit,
elkerülhetetlen, hogy megértsd
azt a láthatatlan macskát,
amelyik minden magány
egyik oldaláról a másikra ugrál.

Nem reménytől hajótörött
a lélek csendje bent:
a méretlen magány az ok,
kihűlt remény, vágy, megkopott,
s vak, novemberi csend.

Nem vagyok antiszociális, csak nem vagyok szociális.

Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban.

Ezüstpapiros cukrok a kezemben,
karácsonyeste van,
úgy sírhatnék, és úgy kéne nevetnem:
de csúf s de szép, hogy áltatom magam,
s de szomorú, hogy mégse sikerül:
álmos üresség bélel s fog körül.

Az öregedő emberek akkor válnak magányossá, ha gyermekeik felnőnek s elhagyják a családi fészket.

A magány a felnőttek kiváltsága, azoké, akik szeretnek magukban töprengeni.

Lényegében egyedül vagyunk. Ez tény, hiába igyekszünk sokszor megfeledkezni róla. Amikor betegek vagyunk, akkor nincs menekvés ez elől az igazság elől. A fájdalom erősen izoláló élmény.

Magányod falát csakis belülről lehet áttörni. Senki kívülről bemenni nem tud hozzád, ha nem nyitsz ajtót neki.

Ha teljesen egyedül van az ember, azt nagyon nehéz feldolgozni. De óriási tudás és óriási kincs, ha valaki megtanulja, hogyan legyen jóban magával, hogyan érezze magát igazán remekül a saját társaságában.

Az életünk nagy része arról szól, hogy társat keresünk, valaki mással együtt találjuk meg a boldogságot. Ha ez a kapcsolat eltűnik, kirepülnek a gyerekek, meghal a házastárs, akkor ott találhat minket a hirtelen helyzet, hogy egyedül vagyunk, és fogalmunk sincs, hogy kell egyedül lenni.

A magánynak két formája létezik: az önként vállalt magány esetében mi magunk zárjuk be az ajtót a külvilág előtt, ha azonban a magányt ránk kényszerítik, hiába tartjuk az ajtót nyitva, senki sem akar bejönni rajta.