A magány nem a Szerelem hiánya. A magány kiegészíti a Szerelmet. Nem a társaság hiánya, hanem az a pillanat, amikor a lelkünk végre szabadon meg tud szólítani minket, és segít döntéseket hoznunk az életünkkel kapcsolatban.
Milyen nagy különbség van aközött, ha azt mondom, ma is egyedül voltam, vagy azt, hogy a mai délutánt magammal töltöttem.
Az emberi faj kicsi és magányos,
és ezen a köves bolygón, amit művelünk,
sosem leszünk urai az elhagyatottságnak.
Mennyire magányos minden ember - hogy minden csak elszakítja, minden messzire sodorja őket attól, amit szeretnek.
Jól berendezkedtem a magányban, vagy ki tudja, lehet, hogy a magány költözött otthonosan belém. Mindenesetre ellaktunk így együtt.
Mint minden nő, akinek nem sikerült szeretnie, akart valamit, maga sem tudva, hogy tulajdonképpen mit is. Alapjában véve semmit sem akart, ámbár úgy tetszett neki, hogy mindent akar.
Ha te nem leszel, a világon senkit nem fog érdekelni, hogy élek vagy halok-e. Érzem, hogy feloldódom, hogy beleolvadok a semmibe, mert létezik-e egyáltalán az ember, ha egyáltalán senki sem törődik vele?
Te egymagad vagy, én is egymagam vagyok. Mindannyian és mindörökre egymagunk vagyunk, akárhány öntelt, eleven lény tartozzon is egy fajhoz. Mindegyikünk önmaga civilizációja. A tulajdon törvényeivel és magányával.
Ha leveleket ír az ember, nem érzi magát magányosnak. Ráadásul még arra is van remény, hogy válasz érkezik.
Hallgatása azonban rám nehezedett, és aki így van másodmagával, magányosabb bizony, mintha egymaga volna.
Az embereknek szüksége van arra, hogy kibeszélje magát, hogy meséljen magáról, hogy bátorítsák, hogy támogassák. Hallgasd meg a másikat, hallgasd meg újra meg újra fáradhatatlan szívvel-lélekkel. Vannak, akik tönkremennek abban, hogy sohasem találkoztak senkivel, aki annyira becsülte és szerette volna őket, hogy meghallgassa mondanivalójukat.
Aki egyedül él, annak rengeteg ideje marad agyalni. Következtetéseket nem feltétlenül von le, mert a bölcsességhez intelligencia és önismeret kell inkább, mint ráérő idő. De abba belejön az ember, hogy az átlaghoz képest feleannyi idő alatt nagy ívben belelovalja magát a kétségbeesésbe.
Naplót írni - a legtöbbször azok gyengesége, akik senkinek se mondhatják el azt, ami a leginkább foglalkoztatja őket.
Egy fesztiválon nincs szemetebb érzés, mint amikor egyedül van az ember, mert ilyenkor tűnik fel a legjobban, hogy mindenki más társasággal tölti az időt.
Szívemen e nyomorult csillagon
eltűnni készül valaki
ezüstcsík marad utána csiganyom
a magány nem rövidtáv hanem maraton.