Ha most tavasz van, és elmúlik, és aztán megint lesz újra tavasz, akkor azok, akik szeretik egymást, mégis el kell válniuk, szóval akkor azoknak is találkozniuk kell újra, ha egyszer minden lehetséges az életben.
Van élet rajtad kívül is
annyi minden mutatja van
és amíg téged kerestelek mindent
egy lapra téve fel magamra találtam
íme ez én vagyok s mint talált tárgyat
gondosan megtisztogatom magam magamtól
hogy egy kíváncsi szív vitrinében ragyogjon
s kezdődjék minden elölről.
Ifjúság lángoló szerelmek
tüzéből csak hamu marad
föl se kelt már lemegy nap
a boldog percek elszelelnek
célt érni minden úgy siet
kifacsart citrom lesz szived.
Hihető-e egy bármilyen történet
valóságos-e bármi
annyi év alól előkotorva
volt-e ami nincs
van-e ami egyszer megesett
és valahol az idő szemétdombján megkövesedett
hova és miért cipelem magammal.
Szavakat hizlalok a panaszkodáshoz
haldokló tüzek füstjébe kapaszkodom
a szél kabátujjába felkapom árnyékomat
hogy a világban ha nem is lehet
rend legyen ahogy leoltom a lámpát
mintha a szívem sötétülne el nagy a
jövés-menés nem tudom kik hagytak magamra.