Külön kellene szólnom a nőkről is. Ők nem hazudnak - amint tévesen hirdetik -, csak az igazság egy részét hangsúlyozzák.

Sokszor az emberek azért küzdenek a legelszántabban, hogy megőrizzenek egy illúziót, és azokat ítélik el, akik megkérdőjelezik azt.

A jó jelmezben annak érzed magad, akit el kell játszanod.

A macska és a hazugság között az a legfőbb különbség, hogy a macskának csak kilenc élete van.

A legtöbb ember inkább elfogad egy valószínű hazugságot, mint egy valószínűtlen igazságot.

Különben hazugság ez is - nem kapunk ajándékba soha semmit; haladékot legfeljebb, mint ezt is, de hát mit várhatunk? Hiszen minden csak haladék, kegyes haladék, tarka lobogó a távoli, de könyörtelenül közeledő sötét kapu előtt.

Ha az az érzésed, hogy átvágnak, akkor valószínűleg tényleg átvágnak.

Az ábrándok ellen pedig pofonegyszerű az orvosság, ha egyszer rászántátok magatokat. Nem kell más, csak a jó öreg háziszer, az őszinteség... már úgy értem, az őszinteség önmagatokkal. Egyszerűen ne hazudjatok többet magatoknak, ne hergeljétek magatokat mindig a holnapokkal.

Az igazság furcsább, mint a koholmány, de csak azért, mert a koholmánynak meg kell maradnia a valószerűség keretei között; az igazságnak nem.

A legfájóbb kín örömet színlelni.

Az ember részben attól lesz felnőtt, hogy megtanul nem túlságosan nyíltnak és őszintének lenni, és bizonyos helyzetekben inkább hazudni, semmint megsérteni valakit az igazsággal.

Amikor az vagy, ami nem vagy, akkor ami te vagy, az nem te vagy.

A hazugság az élet egyik szükséges velejárója; nélküle nem lenne a világon művészet, sem szépség, sőt még szerelem sem.

A szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be.

A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.