A nagyobb igazságok néha mégis megérnek egy-egy kisebb hazugságot.

Kívülről senkin sem látszik, hogy hazudik-e. Ezt mindenki csak maga tudja.

A hazugság becstelen dolog. A fantáziálás viszont színesebbé teszi az életet.

Az emberek a nagyobb hazugságokat jobban elhiszik, mint a kicsiket. És ha elég gyakran ismételjük őket, az emberek előbb-utóbb hinni fognak bennük.

Ha belegondolok, csak egyképpen tudnám elviselni, hogy hazug vagyok. Ha ezután önmagamnak, legfőbb kritikusomnak is hazudnék, mígnem lényem átformálódna, s a hazugot látnám igaznak.

Gyerekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni; én vagy hazudni tudok, vagy hallgatni. Ami az életrajzomban van, az hazugság. Amit az emberek beszélnek rólam, az is hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked se bírtam igazat mondani.

Az az előrejelzés a leghasznosabb, amely a készítőjének hajt hasznot: vagyis a téves, de kelendő jóslat.

Amit nem árulnak el időben, az később hamisan hangzik.

A hazugságok egy része lelepleződik, más része nem vehető hazugságszámba. Ez utóbbi állítást úgy értem, hogy mindenki a maga módján hazudik, tehát hazugságaival önmagáról vall, anélkül, hogy tudná, kezünkbe adja egyéniségének egyik kulcsát.

Rájött, hogy néha szükséges másoknak hazudni, de mindig aljas dolog önmagának hazudni.

Még ha nem fűződik is valakinek érdeke ahhoz, amit mond, nem szabad biztosan arra következtetnünk belőle, hogy egyáltalán nem hazudik; mert vannak olyan emberek is, akik egyszerűen kedvtelésből hazudnak.

Aki hamisságokat terjeszt, akarva-akaratlanul az emberek szellemi rabszolgaságát szolgálja.

Minden jó hazugságba beleszövődik az igazság, és minden elfogadott igazságból csöpög a hazugság.

Az ember mindig haragszik arra, akinek hazudni kénytelen.

A hazugság többet árt, mint a néma csend.