Az emberek néha úgy is tudnak hazudni, hogy csöndben maradnak.

Vannak emberek, akik egészen pompásan tudnak hazudni maguknak.

A jó hazugság titka, hogy egy csipetnyi igazságot csempészel a sorok közé.

Kiszínezhetjük az igazságot vörösre, lilára és zöldre, meggyőzhetünk arról, hogy a fekete valójában fehér, de hazugságot a szánkon nem ejthetünk ki.

Az igazság létezik - csak a hazugságokat kell kitalálni.

Emlékszel, mit mondtál nekem ott lenn, a kacsáknál? "Nem az a baj a felnőttekkel, hogy hazudnak nekünk, hanem az, hogy minket is hazudni kényszerítenek." Ez volt az a mondatod, amiből rájöttem, hogy te attól félsz, hogy felnőtté válsz, és ezzel te is hazug leszel.

Ha hazudnod kell, nagyot hazudj - szokta mondogatni. - A kis hazugságoknak nincs semmi értelme. A nagy hazugságot jobban elhiszik, mert az ember úgy van felépítve, hogy hinni akar a nagy hazugságokban.

Az igazságot gyakorta túlértékelik. Legtöbb esetben a kegyes hazugság jobbat tesz. Főleg férfi és nő között; sőt, bármikor, ha nőről van szó.

Mi sem könnyebb, mint egy jókora hazugsággal azonosulni.

Igazat mondani kevés, ha olyan képet vágsz hozzá, mintha hazudnál.

Amikor egy személy önmagát sem tudja becsapni, lehetősége sincs arra, hogy megtévesszen más embereket.

A világ a feje tetejére állt. A hazugságok igazsággá változtak, az igazságból hazugság lett; a lehetetlen lehetségessé vált, az ártatlanból bűnös lett.

Utáltam hazudni. Szinte mindig tudtam, hogy más mikor hazudik, ezért úgy éreztem, mintha nekem is hatalmas betűkkel fel lett volna írva a homlokomra, hogy "HAZUG".

Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.

A hazug embernek nincs igazi képzelőereje; legtöbbször cél nélkül hazudik; nem tudja, hogy a legegyszerűbb valóság sokkal érdekesebb, mint minden, amit ő összehazudhat.