A fájdalom olyan, mint a drága kincs, nem szabad, hogy sokan lássák, mert a gonosz vagy éppen kárörvendő szemek megszentségtelenítik. A szeretteink felett érzett fájdalom nem mutogatni való. Nem közügy.
A rossz sejtelmeket sosem szabad hangosan kimondanunk.
A boldogság felettébb illékony dolog. Ma még ott dalol a pezsgőspoharunkban, és azt sugdossa a fülünkbe, hogy mindig mellettünk marad, aztán egyik pillanatról a másikra azt vesszük észre, hogy elhagyott bennünket, mint a hűtlen kedves. És mi bottal üthetjük a lába nyomát.
A múlt azonban olyan valami, ami nemigen hagyja elfelejteni magát. Ott ólálkodik körülöttünk, türelmesen várakozik, s csak az alkalmat lesi, hogy egy óvatlan pillanatban megszorongassa a nyakunkat.
Nincs is szebb dolog a házasságnál. Erre persze csak utólag jön rá az ember. A válás után.
Az emberek hajlamosak arra, hogy mindig napfényesnek higgyék a világot, és nem számolnak az éjszakával. Nappal hetvenkednek, éjszaka viszont megrémülnek még a saját árnyékuktól is.
Ezerszer találkozol csukott ajtóval, ezerszer téblábolsz előtte, ezerszer szeretnéd megtudni, mi van mögötte. Hallgass a benső hangra! Ha azt mondja, hogy rajta! - akkor gyerünk! De ha csak halkan hallod és bizonytalanul, akkor ne kísérletezz. A világmindenség nem mindig szereti, ha feltárják a titkait.
Előfordulhat, hogy az ember hisz valamiben, ami végül is nem létezik.
A hála a tábortűzhöz hasonlatos, amely kezdetben magasra fellobog, aztán az idő múlásával egyre csökken a lángja, hogy végül kihűljön.
Ha az angyalok nem segítenek, szövetkezz az ördöggel!
A józan ész gyakorta vereséget szenved az ösztönök vezérelte indulatok frontális támadásával szemben.
Sajnos, a dolgok sosem mennek olyan simán, ahogy eltervezzük őket.
Ha a szeretettel hegyeket lehet megmozgatni, akkor a gyűlölettel kontinenseket.
Az idő elmúlhat, de az igazság nem. Az idő nem örök, de az igazság igen.
A könyvből kiolvasható bölcsességek nem azonosak a tapasztalattal.