Ne csak a kortársainknál vagy az elődeinknél akarjunk jobbak lenni, hanem saját magunknál is.

Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.

Fél valaki a változástól? Pedig létrejöhet-e valami változás nélkül, van-e a közös természet számára valami, ami kedvesebb és megszokottabb nála? Tudsz-e fürdeni, ha a tüzelőfa el nem változik, tudsz-e táplálkozni, ha az ételek el nem változnak, általában történhetik-e valami hasznos változás nélkül? Nem látod-e, hogy a magad elváltozása hasonló dolog, és ugyancsak szükségszerű velejárója a közös természet rendjének?

A folyónak van medre, vannak partjai, de hát csupa part-e a folyó? Nem éppen ezek a korlátok késztetik-e a vizét arra, hogy előre mozogjon?

Éld át, amit magadban érzel. Ezzel te is több leszel, hiszen a megélt érzelmeiddel csak fejlődsz.

Ha nem tudsz fejlődni, találnod kell egy pótszert, ami növekedhet helyetted.

Az emberek szeretik hangoztatni, hogy mindenkin lehet javítani, mindenkinek van esélye. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem így van. A jó emberekkel néha előfordul, hogy a rosszat választják, de a rossz emberek nem tudják a jót választani.

Nem az számít, hogy ki mennyire viszi valamely idő alatt, csupán az, hogy eltökélten keres.

Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák.

Mihelyt nem térhetünk vissza, csak azzal kell törődnünk, hogyan juthatunk előre a legjobban.

A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni.

Megállni a lejtőn - felér a dicsőséggel.

Mindenki a saját életének elrontója vagy felvirágoztatója!

Lakik bennem valaki, aki ellen küzdök, hogy magamat gyarapítsam.

Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét.