Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden, ami van, a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz, a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni.

Logikus feltételezésnek látszik, hogy tanulunk az idősebbek hibáiból. Én hiszem, hogy ez volt, ami megmentett.

Nem kétséges, hogy az emberek képtelenek úrrá lenni a találmányaikon; a legtöbb, ami telik tőlük, az, hogy kifejlesztik alkalmazkodókészségüket azokhoz az új viszonyokhoz, amelyeket ők maguk teremtenek.

A világosság és a tűz a legnagyobb civilizációs erő minden emberi találmány között.

A gyerek, ha felnő, úgyis elhagyja szüleit. A fiatalok előre néznek, meggondolatlanságukban mindig új élményeket keresnek, és keveset törődnek az emlékek egyre sűrűsödő terhével. Ezért nem haladhat együtt öreg és fiatal, és ezért halad előre a világ.

Ne akard esküvel, szöggel és kalapáccsal rögzíteni minden időkre azt, amin az éjszaka és a reggel is változtat valamit, szíved és értelmed is örökké csiszol, másít, alakít valamit, ma, holnap és örökké.

Mindannyian felfedezők vagyunk. Hogyan élhetnénk úgy, hogy csak nézünk egy ajtót, de soha nem nyitjuk ki?

Legyőzni önmagunkat, ez az egyetlen valóságos és az egyetlen tökéletes győzelem.

Az ember néha azt hiszi, tökéletesebbé tette a dolgokat, pedig csak másként csoportosította őket.

A túl sok gyakorlás olyan, mint a túl sok cukor.

Mindig arra kell törekedned, hogy a legjobb legyél, de sosem szabad elhinned, hogy az is vagy.

A romos háznak teljesen össze kell dőlnie, hogy új épülhessen a helyén.

Amint haladsz előre, úgy teremted a saját univerzumod.

Soha, semmivel sem vagyok elégedett. A tökéletességre törekszem; éppen ettől vagyok az, aki.

Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.