Az elme bünteti a testet, a test erősíti az elmét.

Mikortól, mitől lesz az ember felnőtt? Melyik életnapon válik képessé arra, hogy felülemelkedjék önmagán? Egyáltalán remélhet-e ilyen változást?

Az ember érzi, amint derengeni kezd az agyában, hogy önálló gondolkodás nélkül csak tudálékosságra vezet a tanulás, és hogy a világ minden felhalmozott tudása azért jut el hozzánk, hogy világosabban tudjunk gondolkozni... Magunknak kell elrendeznünk a dolgokat akkor is, ha közben sokszor tévedünk, és csak oly ritkán van igazunk.

Nem sokra becsülöm azt a férfit, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.

A csönd és a nyugalom nem fejleszti a jellemet. Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az ambíció és jön el a siker.

Az embernek az a feladata, hogy ne mindig az egyszerű dolgokat válassza, hanem kihívásai legyenek. Ha mindig mindenki azt csinálná, ami neki nagyon megy, akkor homokoznánk életünk végéig. Ha isteni homokvárakat építettem oviban, akkor minek tanuljak meg olvasni. Meg akarom ismerni saját magamat meg a határaimat.

Tudod, fiú, a bölcsességhez élettapasztalat kell, hogy sok mindent megélj, de ez még nem elég, a szívedbe kell zárnod, amit megéltél. Van olyan sokat látott ember, aki hatvan év alatt sem szerez több bölcsességet, mint egy csecsemő, viszont akad olyan, aki akár tíz-húsz év alatt is megtölti a szívét.

Akihez csak hozzáérsz, vagy lerántod magaddal, vagy fölemeled.

Új világ kell, ahol az uralkodó eszme nem az érdek, hanem a szeretet lesz.

A bölcsesség útja az, hogy nem félünk hibázni.

Amikor az ember eléri azt a szintet, hogy ellenőrzése alatt tartja a spirituális energiáját, és pozitív erővé tudja alakítani, megtalálja azt a részt, mely őbenne maga az Isten.

Soha nem tanultam olyan embertől, aki egyetértett velem.

A fény harcosa tudja, hogy vannak hibái. De azt is tudja, hogy egyedül nem tud fejlődni.

Mert az ember a legnagyobb és egyetlen értelmes dolgot, amit tehet, akkor cselekszi, ha természetadta képességeivel önmaga megvalósítására törekszik. Ezért mondtam régebben olyan gyakran neked: ne a gondolkodó vagy az aszkéta példáját másold, hanem légy önmagad, törekedj önmagad megvalósítására!

Eredetileg olyanok vagyunk, mint egy rendkívül értékes, de csiszolatlan gyémánt, aminek közepében ott világít lényünk lényege, az isteni szikra, a Fény. Ahhoz, hogy valódi, ragyogó drágakővé válhassunk, fényesre kell csiszolnunk a durva felületeket.