Azt hihetnénk, hogy a világot az értelem, a józan ész és a jó szándék irányítja, holott ez távolról sincs így. A világot - legalábbis anyagi szinten - érzelmi hatások, érzelmi döntések, érzelmi csúcsok és mélységek irányítják - a tapasztalat szerint nagyon is hullámvasútszerű úton. A hullámvasúton pedig a lefelé, a kellemetlen élmények felé vezető úton, minden negatív érzelem hátterében mindig ugyanazt a mozgatórugót találjuk. A neve: FÉLELEM!
Miért van az, hogy az egyik ember egészséges és boldog, a másik meg beteg és szegény? Mitől válik az egyik ilyenné, a másik olyanná? A válasz viszonylag egyszerű. Az embert a saját gondolatai és a gondolataihoz kapcsolódó érzelmei teszik olyanná, amilyenné válik.
Mindaddig, amíg az emberiség nagyobb hányadát félelemben és a negatív érzelmek szférájában lehet tartani, illetve ezeket a félelmeket sikerül ébren tartani és táplálni, a földi világ irányítói és urai könnyen befolyásolható, könnyen terelgethető és könnyen megfélemlíthető embertömeggel "dolgoznak", azt saját céljaik és érdekeik szerint "használják", pontosabban kihasználják.
A világot jelen fejlődési szakaszában nem a józan ész, nem a bölcs belátás, és nem is a "legyen mindenki számára a lehető legjobb" gondolat irányítja. Felemelő és lehúzó érzelmek valóságos viharában vagyunk szinte folyamatosan.
Időnként vannak ugyan csendesebb időszakok, de az érzelmek hullámzásától elég nehéz elvonatkoztatni, márpedig azok határozzák meg döntéseinket, cselekedeteinket, és ezzel együtt életünk legfontosabb eseményeit, illetve "sorsunkat" is.
Valamiben hinni annyit jelent, mint gondolatban felépíteni vagy "megteremteni", aztán kitartani a gondolat mellett, és kételyek nélküli teljes belső bizonyossággal tudni, hogy a kívánt eredmény előbb-utóbb a fizikai világban is megjelenik.
Eredetileg olyanok vagyunk, mint egy rendkívül értékes, de csiszolatlan gyémánt, aminek közepében ott világít lényünk lényege, az isteni szikra, a Fény. Ahhoz, hogy valódi, ragyogó drágakővé válhassunk, fényesre kell csiszolnunk a durva felületeket.
Az illúzió különös dolog, hiszen saját érzékszerveink kapuin keresztül érkezik valami információ, ami oly erős valóságérzetet kelt, hogy gyakran minden további nélkül elfogadjuk, és csak nagyon ritkán kérdőjelezzük meg.
Az univerzum csodálatos, tökéletesen rendezett, és oly végtelenül nagy, hogy áttekinteni, felderíteni, vagy teljes egészében megérteni talán soha nem is lehet.
