Tévedés elutasítani valamit, amiben nem mélyed el az ember.

A pillanatnyi döntéseink nem csupán az adott pillanatra hatnak, hanem a valamilyen szempontból kapcsolódó döntéseink hosszú, jövőbeni sorozatára is.

Ha nem teszünk semmit, amíg az érzelem ural minket, akkor sem rövid, sem hosszú távon nem ér bennünket kár. Ha azonban az érzelemre döntéshozással reagálunk, nem csak hogy megbánhatjuk az azonnali következményeket, hanem a döntések hosszú távon ható mintázatát is létrehozhatjuk, ami még sokáig félrevezethet bennünket.

Ha lazán vesszük a dolgokat, mindig van megoldás, még ha nem is a legjobb.

Az ember cselekszik, és ebből megtudja, hogy milyen döntést hozott.

Ha a nagy dolgokban szilárd akarsz maradni, legyél a kicsikben rugalmas.

Az embernek mindig saját magára kell hallgatnia, aztán jön csak a megfelelő válasz.

Adott esetben bármilyen apró és jelentéktelennek tűnő döntés is meghatározhatja a sorsunkat. Ha meghoztuk a döntést, utólag néha fájdalmasabb és nehezebb visszacsinálni, mint előrenézni és megtalálni a megfelelő megoldást.

Mindannyiunk életében eljön az a nap, amikor döntenünk kell, hogy melyik utat választjuk. És ha már ráléptünk, többé nem érdemes azon gondolkozni, mi lett volna, ha máshogy döntünk. Abból kell a legtöbbet kihoznunk, amit választottunk. Sohasem fogjuk megtudni, milyen dolgokat tartogatott volna nekünk a sors a másik úton, még ha álmatlan éjszakákon néha eszünkbe is jut, hogy talán az lett volna a jobb. Valójában a tökéletesség csak bennünk létezik, mi döntjük el, mit tartunk tökéletesnek. Minden út máshová vezet, de csak a mi lépéseink segíthetnek megtalálni a boldog pillanatokat bármely úton.

A döntések, amelyeket a lányok az egyes életszakaszaikban meghoznak, mélyen gyökerezők és sorsfordítóak. Szerencsére (arra az esetre, ha netán már ledermedtél volna a rémülettől) ezek a döntések apránként, sok-sok tapasztalat összeadódásából születnek meg, nincs tehát okod pánikra, hogy mindig mindent tökéletesen kellene csinálnod. Az egyes életszakaszok évekig is eltartanak, és rengeteg lehetőség van a kezedben.

Nem olyanok az érzéseim, mint másoknak. Szinte egyáltalán nem befolyásolnak a döntéseimben, sokkal többre tartom a gondolkodást, hogy mi a logikus, és nagyon érdekelnek az összefüggések.

A döntések az élet végeláthatatlan bizonytalanságai, melyekről majd csak a legvégén tudhatjuk meg, hogy helyesek voltak-e. Addig is tegyél úgy, ahogy szerinted a legjobb, és reménykedj, hogy helyesen tetted!

Van az életben egy pont, amikor el kell döntened, hogy milyen ember akarsz lenni. És amikor elérsz arra a pontra, akkor szükséged van vagy egy szülőre, vagy egy barátra. Ha pedig addigra elidegenedtél a szülődtől, és nincs barátod... akkor nagyon egyedül vagy. Egyedül lenni pedig szörnyű dolog.

A sötétség és a fény összetevői ugyanolyan arányban találhatók meg mindannyiunkban, de rajtunk, az egyéneken (vagy a családokon, társadalmakon) múlik, hogy milyen irányba indulunk el.

Amikor elég idősek vagyunk hozzá - rajtunk áll, hogy ez a pillanat tizenöt vagy ötvenéves korban jön el -, akkor nem szabad megijednünk attól, hogy önálló döntéseket hozzunk. A szüleink igyekeznek a maguk módján mindent megtenni, de felnőve már nem kell minden egyes tanácsukat megfogadnunk. Udvariasan hallgassuk meg őket, de a végső döntés rajtunk áll.