Nem valami sokáig mehet az orra után az ember.

A döntéseink mi magunk vagyunk. Döntenünk kell, ha akarjuk, ha nem.

Nem szeretném bánni a határozatlanságot és a habozást. Hogyha már bánnom kell valamit, akkor az legyen a tett és a cselekvés.

Nem bánok meg soha semmit, éppen azért, mert mindenbe magam megyek bele.

Ha az emberek megtanulnák módosítani a terveiket, nem lenne annyi temetés.

Mindig mulatok, amikor az amerikai filmekben az elnököt úgy ábrázolják, mint aki tényleg dönt dolgokról. Már rég összeomlott volna a világ, ha tényleg így lenne. Egy ember nem rendelkezik annyi információval és nem ért annyira hozzá, hogy döntsön. Vannak nagyon jól kidolgozott szervezetek, amelyek feldolgozzák az információt, és elkészítik a döntést, és az elnöknek két-három szinte teljesen egyforma döntés közül kell választania.

Nem emelhetünk új épületet egy telken, amíg a régit le nem romboltuk.

A leggyorsabb út néha a leghosszabb.

Az élet mindenkinek nehéz. Akkor is, ha teszünk azért, hogy jobb legyen, és akkor is, ha csak sodródunk. És ha már így van, akkor inkább mi irányítsuk!

Elképesztő, mi mindenre képes egyetlen elhibázott döntés.

Nem igyekszünk rendbe hozni a dolgokat, vagy bármi olyasmit tenni, amire igazán vágyunk. És a többes szám itt azt jelenti, hogy mindenki, a kakastaréjos kamasz gyerektől kezdve, aki azon kínlódik, hogyan hívja el végre randizni a padtársát, egészen a politikusig, aki egy adóreform tervezetén ül évekig. Nincs okunk, hogy végre azt mondjuk, na most.

Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Két út vált szét az életem felénél,
Egy bölcs ezt mondta:
Én a járatlanabbat választom;
És ez minden pillanatot megváltoztatott.

Bármely út csak egy út, és nem vét az ember sem maga, sem mások ellen, ha szíve parancsára feladja azt.

Amikor az ember nyolcvanévesen egy nyugodt pillanatban visszagondol az életére, és legszemélyesebb krónikáját próbálja felidézni, a legtömörebb és legérvényesebb összegzést addigi döntéseinek egymásutánja adja. Végső soron a döntéseink határoznak meg minket.