Ha az ember tett valamit, azzal még nem fejeződött be minden. Inkább elkezdődik... és az embernek el kell határoznia, mi lesz a következő lépés... hogy mi a fontos és mi nem.

Eredetileg valóban úgy volt, hogy mérnök leszek, de az a gondolat, hogy a kreativitásomat olyan dolgokra használjam, amelyek a hétköznapi élet praktikus oldalát szolgálják, s mindezt puszta nyereségvágyból tegyem, egyszerűen elviselhetetlen volt számomra. Szerintem a gondolkodást önmagáért kell művelni, akárcsak a zenét!

Az ember kétségbeesésében olykor épp a lényegről feledkezik meg, mint egy turistaútvonalról letérő kiránduló, elkalandozik, és nagyon nehezen talál vissza a helyes útra.

A határ jó és rossz, ártó és hasznos között hajszálvékony, mégis nehéz nem észrevenni.

Az emberek többsége képtelen önálló döntéseket hozni, félnek attól az őserőtől, amely az "úgy teszek, ahogyan jónak látom" elvében megnyilvánul. Akarom, és megteszem. Az emberek félnek a hibázástól, tartanak attól, hogy az eredmény rosszabb lesz, mint a kiindulópont. De hát ez gyengeség, infantilizmus! Még ennél is rosszabb - ostobaság! A döntéshozás képessége, és az, hogy elfogadjuk az ezzel járó veszteségeket, és alakítjuk, a mi képünkre formáljuk a világot - vezetői erény.

Hadd lássa az alárendelted, hogy éppen döntést hozol! Hadd vésse az eszébe, milyen nehéz dolog ez! Hadd lássa az arcodon tükröződni az egész gondolatmenetet, és szembesüljön azzal, hogy ő maga erre nem lenne képes!

Motiválatlan döntések nem léteznek. Csak titkolt vágyak, amelyek végre felszínre kerülnek.

Az élet rövid. Bármi megtörténhet, és általában meg is történik, szóval nincs értelme ülni és a sok "ha"-n, "és"-en és "de"-n gondolkodni.

Vannak dolgok, amiket meg kell tenni, akkor is, ha nem szabad.

Ha először nem szánod rá magad, később még nehezebb.

Ritkán fordul elő, hogy kétkedjem, vagy megbánjam valamilyen tettemet, a munkám rendszerint kizárja, hogy magam hozzak döntést, és ha nem döntesz, akkor nincs mit megbánnod. Boldog, aki helyett minden döntést mások hoznak meg: nincs mit meggyónnia.

A végső lökést mindig az ösztöneim adják.

Számos döntésünk a szokásaink eredménye. Ezek közül néhányat örököltünk, másokra akarva-akaratlanul szüleink kondicionáltak bennünket nevelési eszközeikkel.

Soha nem késő, hát ma megteszem,
s eldobom a régit, hogy új legyen.
Egy ugrás csak, s mennyi változás.
Hát jó, kicsit fáj, de csak így lesz más.
Soha nem késő, hát ma megteszem,
s eldobom a régit, hogy jobb legyen.
És bár még védtelen szívem így, a lét
ilyen szép soha nem volt még.

A választást azért tartják alapvetően jónak, mert lehetővé teszi a szabad akarat gyakorlását. A túl sok választási lehetőségnek azonban, különösen, ha a köztük lévő különbségeket nem tisztázták, nem sok haszna van.