A választás sosem könnyű, mindig kompromisszumot követel.

Ha tudni akarod, belemenj-e egy kapcsolatba, hallgass a zsigereidre, semmi másra.

A saját kezedben van a végzeted, és mindig te hozod meg a döntéseket.

Csak nyugodtan,
úgyis rosszul fogsz dönteni.

Nem mondhatom meg neked, hogy védd-e a királynődet. Ezt neked kell tudnod. Nézd, hol áll a futód, nehéz helyzet. A világ legjobb sakkozói sem tudnának most tanácsot adni neked. Néha az ember elveszítheti a királynőjét. Akkor döntést kell hoznia. Néha jobb, ha lemond róla, hogy továbbra is a játékra tudjon koncentrálni. De máskor meg csak egyet tehet: harcol a királynőért.

Az embernek meg kell alkotnia saját magát: mivel a szabadságunk adott, lépten-nyomon választanunk kell, ami felelősséggel ruház fel bennünket.

B-terve az embernek mindig van. Sosem tudhatod, mit hoz a holnap, nem szabad egy lapra föltenni mindent.

Lehet, hogy a döntéseim nem lesznek mindig fényesek, de legalább az enyémek.

A szokás illúzió, a szabadság tény, valóság. Az életem egy regény, aminek én vagyok a szerzője is, főhőse is. Az, hogy mit tesz a hős a következő fejezetben, teljesen tőlem függ, az én felelősségem.

Az érzések csak rontanak a helyzeten, amikor az embernek menekülnie kell.

Egy király mások helyett dönt, olyan információk birtokában, amelyekről mások nem tudnak. Ez a kormányzás terhe.

Az ember néha annyira vágyik a változásra, hogy teljesen megfeledkezik a félelméről.

Tedd, amit helyesnek tartasz, mert így járhatsz a legjobban.

Az élet kikényszeríti, hogy az ember játszmákat játsszon. A kérdés csak az, hogy amit az élet kikényszerít, abba mindig bele kell-e egyezni? Az élet a háborúkat is kikényszeríti. Az élet a népek és a vallások közötti ellentétet is kikényszeríti. Most még sorolhatnám, hogy mi mindent kényszerít ki az élet: negatív indulatokat, gonosz cselekedeteket. Mindenre igent kell mondani? Attól, hogy a világ gonosz és züllött, nekünk is gonosznak és züllöttnek kell-e lennünk? Vagy inkább vállalni kell az ellenállás kockázatát, ami néha az ember egzisztenciájába, sőt az életébe kerülhet? Tudom, hogy ezt senkitől sem lehet megkövetelni, legfeljebb az ember követelheti meg önmagától. De azért nem kell a gyávaságot dicsőséggé emelni!

Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg.