Milyen könnyű bátornak lenni, ha nem félsz attól, aki szemben áll veled.

Csak arra a veszélyre vagyunk felkészülve, amit biztonságos távolságból szemlélhetünk.

Ha a döntő pillanatban bátor leszek, mit törődöm azzal, hogy most mit érzek?

Ki gyáván várja a halált,
Magába zárja azt a föld,
Midőn a száj lilára vált
S két szeme rémületre tört.

Az igazi ellenféltől határtalan bátorság költözik beléd.

Az éljen, aki bátran él!

Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.

Sokan azt hiszik, a bátorság: vakmerőnek lenni a gonoszságban. Vakmerőnek lenni a jóságban! Ez az igazi bátorság. És vakmerőnek lenni a hűségben? Ez már több a bátorságnál is.

Sokan lennének gyávák, ha lenne hozzá bátorságuk.

Minden ész egyetemes; minden bátorság egyedi. Minden ész névtelen; minden bátorság személyes. Ezért kell olykor bátorság a gondolkodáshoz, mint ahogy kell a szenvedéshez vagy a harchoz is: mert senki nem gondolkodhat helyettünk, se nem harcolhat helyettünk-, és mert az ész nem elég, az igazság nem elég, mert le kell győznünk magunkban mindazt, ami reszket vagy ellenáll, mindazt, ami inkább valami megnyugtató ábrándot vagy kényelmes hazugságot szeretne.

Néha több bátorság kell ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk, mint ahhoz, hogy helytelenül.

Nem aki lángot ölel, nem az a bátor, hanem aki embert, egészen lassan égőt ölel - csak az a bátor.

Azt hiszem, a bátorság nem más, mint amennyire csak képesek vagyunk szembenézni Pandora szelencéjével, aztán megnézni a másik szelencét, azt, amiben a selyempuha dolgok vannak: fákat csókoló mama, ihajcsuhajt rikkantó Nagyi vagy Nagypapi, meg a hitvesi ágy.

Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez.

A világon nincsenek bátrak és gyávák, fiam! Csak bátrak vannak. Megszületni, élni, meghalni: ehhez már önmagában is elég bátorság kell. Mi, emberek, valamennyien bátrak vagyunk. És valamennyien félünk. Akit az emberek bátornak neveznek, az éppúgy bátor, és éppúgy fél, mint a többiek.