A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember.
Azt hiszem, a bátorság nem más, mint amennyire csak képesek vagyunk szembenézni Pandora szelencéjével, aztán megnézni a másik szelencét, azt, amiben a selyempuha dolgok vannak: fákat csókoló mama, ihajcsuhajt rikkantó Nagyi vagy Nagypapi, meg a hitvesi ágy.
Mivel nem tudjuk megmagyarázni az olyan szörnyű dolgokat a világban, mint a háború meg a gyilkosság meg az agydaganat, és mivel nem tudunk semmit tenni ellenük, ezért csak a közelünkben lévő szörnyűségeket látjuk meg és egészen addig nagyítjuk fel őket, míg szét nem pattannak, mint egy buborék. Olyan szörnyűségek ezek, amikkel el tudunk bánni, és nem is annyira szörnyűek, mint amilyennek elsőre látszanak. Micsoda megkönnyebbülés, amikor felfedezzük, hogy noha vannak emberrablók és baltás gyilkosok a világban, az emberek legtöbbje olyan, mint mi: néha félnek, néha bátrak, néha kegyetlenek, néha kedvesek.