A Vad Veszedelmek Boltjába csak merész emberek járnak, a veszélyt keressük, az életünket kockáztatni jöttünk, mondják, hol menthető, ami még menthető? - Nem is tudom, nem is tudom - mondja a boltosbácsi -, hát hol is lehet? Meg minek is?

A bátorság nem igazán hiúság, hanem egyfajta rejtett büszkeség, hiszen mindenki figyel téged.

A kelepce csak mosolyra fakasztja azt, aki lát a sötétben, szembeszáll az elemekkel, és legyőzi a halált.

A bátorság azt jelenti, hogy veszélyes ösvényeken indulunk el. Az élet veszélyes, és csak a gyávák kerülhetik el a veszélyt - de akkor meg is halnak. Az, aki él, valóban él, akiben áramlik az élet, nekivág az ismeretlennek. Arrafelé veszélyek várják, de ő vállalja a kockázatot. A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos. A fej üzletember. A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik. A szív nem mérlegel.

Akkor van a legtöbb esélyed, ha mersz kockáztatni.

Az ijedelem a bátorság előfeltétele.

Sok ember szeme láttára mindenki bátran hal meg.

Meghalni egy ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk - emberi becsvágy; ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem hittünk - emberfölötti áldozat. Amazok "derék emberek", de az a "hős".

Az a fajta bátorság számít egyedül, amely továbbvisz egyik pillanatból a másikba.

Amíg nem ismertelek, azt gondoltam, hogy az a bátor, aki nem fél. Pedig az az igazán bátor, aki retteg, de leküzdi a rettegését és megy előre.

Hiába vad és bátor a madár, ha macskával találja szembe magát.

Veszély nélkül feleannyit ér az élet.

A bátorság nem ment meg a szörnyektől. Csak jobbak lesznek tőle az esélyeid.

Nem vagyok a sors áldozata - gondolta minden percben -, hiszen merek kockáztatni, átlépni a korlátaimat, és olyan kalandban lesz részem, amelyre majd öregkoromban, egy unalmas délutánon nosztalgiával emlékezhetek - bármilyen abszurdnak tűnhet is ez.

Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább.