Van állati kommunikáció is, de az állatok csak érzelmeket tudnak kommunikálni. Az ember viszont a nyelv segítségével gondolatokat képes átadni a másiknak. Ez jelentett hihetetlen előrelépést és új utat. Az állati tapasztalat mindig egyedi. Attól okos egy állat, hogy a saját környezetében szerez tapasztalatokat. Az ember a tapasztalatokat beburkolja egy gondolati köntösbe, amit hiedelemnek nevezünk, és ez a hiedelem átadható. A társainknak nem kell ugyanazt megtapasztalni a felhasználáshoz.

Ezért szeretem a kutyákat - a megbocsátás képességért. Ahogy nagylelkűen sajátjukként fogják fel a más bűnét.

Egy tipikus föld alatti hangyaboly nem más, mint egy géneket gyártó és terjesztő nagyüzem.

Ádámnak kemény dolga lehetett, amikor el kellett neveznie az állatokat - sokkal keményebb, mint azt az ókori héberek gondolták volna. A becslések szerint jelenleg mintegy kétmillió faj rendelkezik tudományos névvel, és ez csak a töredéke annak, amelyeket még el kellene nevezni.

A disznókról egyesek azt mondják, hogy mocskos állatok, ezért nem fogyasztják a húsukat. Talán el kellene látogatniuk egyszer egy csirketenyésztő üzembe. Amerika kedvenc ételétől, a csirkétől a legkönnyebb megbetegedni. A nagykereskedelemben kapható csirke - most nem a kóser vagy a szabadban kapirgáló csirkéről beszélek - tele van szalmonellával. Nem a disznók mocskosak. A csirkék konkrétan a saját szarukat eszik, és olyan zsúfoltan tartják őket, mintha a metrón utaznának, csúcsforgalomban.

A szegény kutyának nincs télen menedéke: jégben, ólmos esőben kint kell lennie az udvarban, s bár az éjjel kétszer oly hosszú, mint nyáron, az eb nem hajthatja pihenőre a fejét s jóllehet a csontja kőként dermedt s a szemét a hó szilajon csapdossa, teljesítenie kell kötelességét és vigyáznia kell az élete árán is a házra, a bent lakó emberekre. Szegény és szomorú a magyar ember, szegény és szomorú a kutyája is.

A fedezékben a vadász
Száz kamuflázs közt csúsz és mász,
Még hápogást is imitál,
Hogy hasson a csalimadár.
Így pörgeti felnőtt agyát,
Hogy rászedhessen - egy kacsát.

Ha egyszer a kutyád elmondhatná, mi mindent lát, érez, hall és szagol benned, beleértve minden lelkiállapotodat, és a bajaidat, még tán a jövődet is, többé nem kellene pszichológushoz menned.

Mindig úgy gondoltam, a kutyák valamiképpen segítenek megélni a jelen pillanatot. Ha velük foglalkozunk, nem aggódunk sem a múlt, sem a jövő miatt, nem vágyunk semmire, megszáll minket a nyugalom, s felismerhetjük létünk igazi valóságát.

Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség, amely csak a mi segítségünkkel maradhat fenn.

A kutya nem harap meg. Csak az emberek.

A sirály nagyon okos. Gyanakvó és okos, mint a varjú. Ezért olyan nehéz fényképezni - meg gyűrűzni is. A legtöbb fotón oldalról látható, vagy repülés közben: szemből szinte soha. Ha belenéz az objektívba, rögtön felröppen, nem viseli el. Olyan az neki, mintha egy nagy szem szegeződne rá.

A menhelyi kutyák mind idegbetegek, mindnek van valami lelki baja. Az egyik behúzott farokkal menekül, a másik meg a gazdájára támad. Vagy elszökdösik.

A természetrajz azt tanítja, hogy a hattyú csak egy fenséges kacsa. Ha a földre lép, ez ki is derül róla. Ezért kell neki a tó tükrén maradni, büszkén úszni, díszesnek lenni a néma fehér méltóságtól. Madárnak lenni és nem repülni. Egy dalt tudni, de mindhalálig el nem énekelni.

Még egy háziállattal is milyen bonyolult a kapcsolat. Igaz, egy macska nem egyszerűen háziállat, sokkal több annál. Házi isten, régmúlt idők pogány istene. Vagy legalábbis királynő.