A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évnyi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket.

Az a balga hit, hogy az állatokkal szemben való viselkedésünknek nincs erkölcsi jelentősége - vagy hogy ennek az erkölcsi felfogásnak nyelvén szóljunk: az állatokkal szemben nincsenek kötelességeink -, felháborító durvaság és barbárság.

Eljön az idő, amikor az emberek az állat húsától éppúgy irtózni fognak, mint most az emberhústól.

Még az állatok is - az örökre szótlanok - képesek rá, hogy valamit kifejezésre juttassanak abból az egyetemes lélekből, melyben minden ott vibrál és rezonál.

A krokodilus étvágya
Az bizony rettenet:
Reggelire lágy tojást kap,
Egyszerre ötvenet.

Ez igazán nem jó,
Úgy érzem, hogy a fejemben
Lakozik egy hernyó.

Az állatokban is, ha nyár, ha tél,
Hozzánk az isten példákkal beszél.

Mindenki tudja, hogy a családi élet földi pokol, de ha igazi, szép családi életet akarsz látni, menj el az állatkertbe, nézd meg az oroszlánt, a tigrist, a medvét. Azok igazán szeretik a kölykeiket. Nincs szebb látvány a világon, mint a papa álla alatt játszadozó oroszlánkölyök. Mellettük ott a mama, úgy tesz, mintha szundikálna, de fél szemével a kölykeit figyeli, fél szemét pedig a rács túlsó oldalán álló, ronda emberi lényeken tartja.

A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
S megakadt a szeme mesebeli társán.

Barátaim a bölények. Csapásaik a pusztán nyílegyenesek, mint a kifeszített kötél, száz meg száz egymás mellett. Hóviharban, ha az ügy reménytelen, nem trappolnak tovább ész nélkül, összeesésig. Megállnak, s megvárják, míg ellepi őket a hó.

De miért ugatnak éjjel a kutyák? Miért ugatnak olyankor is, amikor nincs, amit megugassanak? Órák hosszat bámulnak bele a sötétbe, és ugatnak, ugatnak szüntelenül. Konok állhatatossággal igyekeznek az ember figyelmét felhívni valami titokzatos dologra, valami fantomra, amit csak ők látnak. Vajon mit látnak? Vajon érzékük valóban annyival finomabb-e a mienknél? Közülünk csak szentek és kisgyermekek látják néha a láthatatlant.

A vízhez tartó elefántcsorda könyörtelenül eltapossa az útjába kerülő embert, és a méhraj is gyorsan elbánik az illetéktelenekkel, akik meg akarják dézsmálni a mézet. Bár az ember rendkívül fontosnak képzeli magát, csupán kicsiny pont a természet körforgásában.

A Teremtő szent tenyeréből amikor elröppentek a levegő madarai, bizonyára mindegyik parancsot kapott, hogy mit csináljon a földi világban. Ők csak ahhoz tartják magukat, és inkább visszatérnek abba a másik világba, semhogy megszegjék az örök parancsot, mely ellen nem lázadt fel soha egyetlen teremtett lény sem, csak a teremtés mind halványabban ragyogó koronája - az ember.

Amikor a legnagyobb bajban vagyunk, rengeteget meríthetünk egy kutya néma, odaadó társaságából, melyet más forrásból nem kaphatnánk meg.

A gazdi szívéhez a legrövidebb út az eben át vezet.