Világ minden teremtménye,
akár egy könyv szava-képe:
tükörként nyilatkozik.
A macskákat nagyrészt a napi rutin teszi boldoggá. Szeretik, ha az elvárásaik teljesülnek, és azt is akarják tudni, hogyan alakul a nap. Ha minden a szokásos módon zajlik, akkor jól viselkednek. De ha a dolgok megváltoznak, akkor elveszítik a fejüket.
Nem szabadna kitenni egy állatot az Életnek.
Nem hagyhatjuk teljesen magukra az állatokat, mert a világot átitattuk jelenlétünkkel és sokféle tevékenységünkkel.
Nem kellene állatokat hoznunk az életünkbe, ha a szívünk mélyén tudjuk, hogy nem leszünk képesek gondoskodni róluk, és hasznos lenne, ha felismernénk: bennük és bolond viselkedésükben saját egészségtelen szokásaink tükröződnek vissza.
Mi, emberek, csak egy másik állatfajta vagyunk, és csupán bizonyos mértékig különbözünk a többi állattól. Egy ilyen jellegű szemléletváltás nem máról holnapra történik, és nem is egyszerű. A kaméleonok önátalakító képességére lesz szükség hozzá, az ökrök makacsságára, a vándorló bálnák kitartására és emberi észre meg együttérzésre. De mindez nem lesz hiábavaló.
A cápákkal való találkozásaimból két tanulságot vonhattam le: először azt, hogy minél több cápát lát az ember, annál kevésbé ismeri ki magát rajtuk, másodszor és mindenekelőtt azt, hogy lehetetlen előre megmondani, mit fog egy cápa csinálni.
Minden kutya tudja; ha fáj is, tűrd, ha fáj is, nyalogasd, ha fáj is, maradj csendben.
Az élőlények spontaneitást visznek az unalomba, társaságot a magányba, a tehetetlenség közepette pedig lehetőséget adnak arra, hogy gondját viseljük valaminek.
Kár, hogy az emberek nem olyanok, mint az állatok. Az állatok sosem akarnak megváltoztatni senkit. Velünk akarnak lenni, és kész. Nem szabnak feltételeket a barátságnak, hanem úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. Meghallgatják a panaszainkat, megvigasztalnak, ha bánt valami, és csak egy kis kedvességet kérnek cserébe.
Az állatok a vesédbe, jobban mondva a lelkedbe látnak. Mindig tudják, mikor kegyetlenkedsz velük.
Az év kutyája a macska.
Azt hihetnénk, hogy lehetetlen bármilyen új dolgot találni a világban; hogy nincsenek már olyan dolgok földön és égen, amilyeneket ember még nem látott soha; hogy nincsenek a maguk nemében páratlan, különös teremtmények, amelyek létrehozásával a természet a fantasztikus és a csoda lüktető pulzusára tapintott. Teljes bizonyossággal állíthatom: ilyen lények pedig léteznek.
Gazdájának társa akar lenni, ebben talál magára; ez a kutyalét lényege.
Az ember ritkán mond igazat, de a madár sohasem hazudik.