Minden ország legromantikusabb tájéka az, ahol a hegyek találkoznak a síksággal, az alfölddel... és éppígy a történelem legfestőibb korszakai azok, ahol egy barbár időszak durva és vad szokásait éppen megújítják.
A szomorúság az esti és a hajnali esőhöz hasonló, amely elszomoritja az embert és az állatot, de megtermékenyiti a földet, kisarjasztja a gyümölcsfákat, megérleli a datolyát, a gránátalmát, és felpattantja a rózsabimbókat.
Ha elveszitjük az egyik szemünket, annál élesebben látunk a másikon. Ha levágják az egyik kezünket, annak ereje is a másikba költözik. És ha elhomályosul agyunknak ama része, mellyel a földi dolgokat szemléljük és értelmezzük, annál nagyobb világosság gyullad abban a másik részében.
A halálos veszélyek és örökös küzdelmek között élő férfi lelke sokkal fogékonyabb a lelki nagyságok megbecsülése iránt, mint a béke eseménytelenségeiben elpuhult és nagyobb indulatokra képtelen emberé.
A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évnyi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket.
Igaz, hogy a lelkészek ugyanazokat a szavakat mondogatják újra meg újra, de nem is bánom; ha jó szavak, mért ne ismételgessék? Így legalább az egyszerű ember is könnyebben megértheti. Nem mindenkinek vág az esze olyan gyorsan.
Torkig vagyok azzal, hogy nem látok magam körül mást, csak eszeveszett, dühöngő erőszakot, mely hol a törvényes hatóság álarcát ölti fel, hol meg vallásos buzgóság képében jelentkezik.