A legyek vallásosak
a fecske ateista
mivelhogy eleven
mivelhogy szép
mivelhogy gyorsan repül
van jóistenük a legyeknek
van jóistenük a molyoknak
de a fecskéknek nincsen jóistenük
nincs is szükségük reá.

Az állat közvetlenebbül reagál, őszintébben, nyíltabban tükröz, mint az ember.

Nincs okos vagy buta állat, mert valamennyinek megvan a magához való esze, és használja is, amennyire tudja. Talán csak az ember az egyetlen olyan élőlény, akire ez nem mindig jellemző.

Az állat, amelyik elejti a zsákmányát, nem gyűlöl, csak az éhségét akarja csillapítani. Az ember, aki megsebesít egy másikat, akaratlanul is enged a benne lángoló gyűlöletnek.

A fal ember és állat közt könnyen leomlik. Mi mindannyian egy nagy családhoz tartozunk, és ha magányosak vagyunk és boldogtalanok, a távoli rokonok barátságát is szívesen fogadjuk. Ők ugyanúgy szenvednek, ha fáj nekik valami, ők ugyanúgy élelemre, melegségre és egy kis szeretetre vágynak, mint mi, emberek.

Az állatoknak is vannak emberi tulajdonságaik: marják egymást.

Az emberek emberibbé, tehát kutyává szelídítették a farkasokat, ugyanakkor a kutyák farkasabbá tették az embereket.

A kutyatartáshoz hozzátartozik, hogy lehullik a vakolat, kinyílnak a párnák és cafatokra tépődnek a szőnyegek.

Miért van az, hogy "az állatok néha mindössze néhány hónap alatt képesek elfojtani magukban a ragadozót, míg az emberek több évszázados csiszolódásuk dacára máról holnapra bármely vadállatnál kegyetlenebbé tudnak válni"?

A kutyák már csak ilyenek: egy pillanat alatt megfeledkeznek a neheztelésről, elnéznek bármilyen sértést, hiszen annyival jobb érzés, ha mind barátok vagyunk!

Az állati tudat egyszerű, és ezért élesen körvonalazott. Az állatok sosem töltenek azzal időt, hogy a tapasztalatokat kis darabokra osszák, és aztán eltöprengjenek az összes kihagyott részen. A világegyetem teljes parádéja takarosan nyilvánul meg számukra úgymint dolgok a) amikkel üzekedni lehet, b) ehetőek, c) amik elől el kell rohanni, és d) sziklák. Ez megszabadítja az elmét a szükségtelen gondolatoktól és vágóélhez juttatja olyasmikben, amik tényleg számítanak. Az átlagállat valójában sosem próbál meg egyszerre menni és rágógumizni. Másrészt az átlagember mindenféléről gondolkozik megállás nélkül, különféle szinteken, biológiai napirendek és időjelzők tucatjainak közbeszólásával. Vannak kimondandó gondolatok, meg magángondolatok, meg igazi gondolatok, meg gondolatok a gondolatokról, meg aztán a tudatalatti gondolatok teljes skálája. Egy ember fejének gondolatolvasása fülsüketítő lárma. Vasútállomás, ahol az összes hangosanbeszélő egyszerre beszél.

Városban nem lehet kutyát tartani. Nem lenne fair az állatokkal szemben.

Egy madár még nyugalmi állapotban is maga a sűrített életerő.

A madarak minden reggel teli torokból üvöltve, pokoli iszonyattól tombolva figyelmeztetnek bennünket az igazságra, csak sajnos nem tudunk madárul.

Mondd el, madárka, lélek,
mért ujjongsz annyiszor:
boldogság nincs itt mélyebb,
a szerelem, a bor
nem ád oly mély gyönyört, mint mi torkodba forr.