A kutyák falkában élnek, rivalizálnak, verekszenek az erősorrendért. De minden kutyában működik egy kötött program, beléjük van építve egy fék. Ha érzi, hogy gyengébb a másiknál, ösztönösen megadja magát, a hátára fekszik, fölemeli a lábait, nyüszít. Ha pedig ő az erősebb, és a másik fél már feladta: nem támad tovább. Ezzel az ösztönnel védi magát az élet. Hogy nem kell elpusztítani a legyőzöttet, mert máskor, mások ellen még lehet ő az erősebb. Hogy nem csak egy maradhat.

Amikor a kutya eltűnik az ember mellől, az tünete valami másnak. A felbomló rend, a kizökkent világ fúj így riadót. Hogy elsodorja a négylábút.

A kutya szimbólum is. Már ha felnőtt emberé. Szimbóluma egy státusznak. Hivatalos igazolás a helyes életről. A kutyatartó olyan, mint a házasember: nyugodt és megbízható. Béketűrő.

A kutya nem passzió, nem kedvenc. Hanem metafora. Azt jelenti, hogy az embernek dolga van a világban. Hogy tele van szarva a kert, és azzal valamit tenni kell. Hogy a dülöngélő kerítést muszáj megjavítani. Hogy a hátsó ajtót zárva tartani, ha a vacsorából apád is akar enni. Hogy észnél kell lenni.

Sokan azt hiszik, hogy aki vadászik, az nem szereti az állatokat. Pedig ahol vadászok vannak a világon, ott van vad, ahol nincsenek vadászok, ott nincs vad, mert ott az orvvadászok kiirtották. A vadászok nemcsak lelövik a vadakat, hanem vigyáznak is rájuk.

A kutyák nem a teljes életünk, de ők teszik teljessé az életünket.

A macska a magányos nők mentsége arra, hogy magukban beszélhessenek.

Minden élőlény, a rovaroktól kezdve, boldogulni akar, nem szenvedni. Az ember csak egy a végtelen számú többi élőlény között. Ezért kétségtelen, hogy nem lehet fontosabb az ő boldogulása az összes többinél, főleg nem azok kárára.

Mindig voltak, és lesznek is megkínzott és kirakott állatok, mert amíg az emberi faj létezik, addig az agresszió sem tűnik el, de ha csak kicsit is tudunk ezen változtatni, már megérte az összes fáradtságot.

Úgy utáltam, ahogy az emberek a kígyót vagy a hernyót vagy az egeret vagy a meztelencsigát utálják. Minden ok nélkül. Nem a miatt, amit okozhat, hanem ahogy felkavarja az ember gyomrát, és elémelyíti az élettől.

Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?

Ebihalból nem lesz más,
csak béka, még ha
bálnává válni volna is szándéka.

A kismacska követelőzően ételért nyávog - ő maga sem más, csak egy darabka remegő hús - lélek zabál lelket az általános ürességben.

Ha nehezünkre esik is, de csodálnunk kell a méhkirálynő kegyetlen, ösztönös gyűlöletét, amellyel születésükkor elpusztítja a kis méhkirálynőket, a tulajdon lányait, vagy pedig a küzdelemben ő maga pusztul el. Nem vitás, hogy ez előnyös a közösség számára. Anyai szeretet vagy anyai gyűlölet, noha szerencsére utóbbi a ritkább - a természetes kiválasztás kérlelhetetlen elve szempontjából egyre megy.

Pénzért megvásárolhatsz egy jó kutyát, de a farkcsóválását nem veheted meg.