Nem szabad annyira elkényeztetni a kutyát, hogy mindent megengedünk neki, mert akkor ugyanaz történik vele, mint a rosszul nevelt gyerekekkel. A gyerekből szörnyeteg, a kutyából pedig egy kártevő, agresszív lény lesz.

Nagyjából ugyanazzal a hozzáállással és ugyanazokkal az elvekkel lehet a kutyából és a gyerekből is egészséges, boldog, jó személyiséget nevelni.

Olyan házi kedvenc kell, amit lehet dögönyözni, de azért meg tudja védeni magát, és nem veszi a lelkére azt sem, ha a gyerek néhány napig feléje sem néz. Vagyis simulékony, mégis önálló. Mint egy macska.

Érdemes önálló kutyát tartani, mert akkor az ember a kutya gondolkodását sokkal jobban megismeri, mint ha egy engedelmes rabszolgája lenne.

Azt hiszem, el tudnék menni, hogy az állatokkal éljek, olyan békések és szerények,
Soká, soká állok és nézem őket.
Nem izzadnak és nem nyöszörögnek sorsukon,
Nem fekszenek ébren a sötétben, siratva bűneiket,
Nem keserítenek el Isten iránti kötelmeik megvitatásával,
Egyik sem elégedetlen, egyik eszét sem veszi el a bírás tébolya,
Egyik sem térdel a másik előtt, sem egy ezer évvel előbb élt fajtájabeli előtt,
Egyik sem tekintélyes vagy szerencsétlen az egész földkerekségen.

A kutya képes szeretni is, együtt érezni is: ha beteg a gazdája, nem mozdul mellőle és nyüszít. A kutya még unatkozni is tud, és képes élete értelmét egy másik lényben látni: ha a gazdája meghal, némelyik utána pusztul, csak hogy vele maradhasson. Ábrándozni azonban nem képes.

Ha belenézel egy oroszlán szemébe - és ezt csak akkor mered megtenni, ha rács mögött van -, nem csak mellbe vág a tekintete, de az a benyomásod támad, hogy ez a lény teljesen tisztában van önmagával. Tudja, hogy oroszlán. A majom nem biztos benne, hogy majom.

A kutyáknak igenis van természetes környezetük: az emberi család.

Autót sem veszünk úgy, hogy nincs meg a jogosítványunk. A kutyához is ugyanígy vizsga kellene.

Az embernek azzá kell válnia, amit meg akar ismerni. Fölfedezheted egy hangya szerveinek működését, sejtjeit ezerszeres, molekuláit tízezerszeres nagyításban láthatod, megfigyelheted viselkedését, szerveit ingerelheted, és kísérletileg sokféle módon vizsgálhatod - de hogy milyen hangyának lenni, azt nem tudod. Azt csak ő tudja. És az Isten.

A rendes kutya, ha dühös, akkor morog, és ha örül, akkor csóválja a farkát. Én pedig akkor morgok, ha örülök, s akkor csóválom a farkam, ha dühös vagyok. Ezért vagyok én bolond.

Az antropomorfizmus az önző kivetítés helyett annak elismerése is lehet, hogy ember mivoltunk egynémely elemét meglátjuk más állatokban, és viszont.

Néhány ösztön közös az embernél és a magasabb rendű állatoknál, különösen a főemlősöknél. Valamennyiüknek azonosak az érzékei, ösztönös megérzései, hasonlóak a szenvedélyeik, érzelmeik és indulataik, sőt a bonyolultabb indulataik is, például a féltékenység, a gyanakvás, a vetélkedés, a hála és a nagylelkűség; mind csalnak és bosszúállók; gyakran fogékonyak a nevetséges iránt és van humorérzékük, csodálkoznak, kíváncsiak és ugyanazok a képességeik vannak az utánzásra, figyelemre, megfontolásra, választásra, emlékezésre, képzeletre, eszmetársításokra és gondolkodásra, bár nagyon különböző fokon. Értelmi szempontból ugyanannak a fajnak az egyedei között is megtalálható minden fokozat a teljes gyöngeelméjűségtől a kiválóságig. Mind hajlamos az elmebajra, noha az állatok sokkal kevésbé, mint az ember.

Életünkben a szerelem állapota a leggyakoribb leírhatatlan dolog; mindenki tisztában van azzal, hogy ezt kívülről megtapasztalni lehetetlen... egy állat iránt érzett szeretet talán még ennél is jobban ellenáll a nyelvi megnyilvánulásoknak, hiszen az állat nem tud válaszolni nekünk, nem tudja jellemezni önmagát, illetve korrigálni a bennünk róla kialakított képet.

A kutyák valamilyen módon összekötik az embereket, még azokat is, akik már szívesen lazítanának a köteléken.