A megértés néha kikerüli az agyat, és egyenesen a szívből érkezik.
Az embernek valóban az emlékezet jelent mindent. Az emlékezet az azonosságtudat. Te magad vagy.
A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.
Van a modern életnek egy szabálya, amely sziklaszilárdabb annál, hogy sosincs rendőr, amikor szükség lenne rá: amikor igazán szükséged lenne emberi lényre, akkor mindig az üzenetrögzítővel találkozol.
Az olyan barátságok, amelyek nevetéssel kezdődnek, erősek szoktak lenni.
Annyiszor becsapjuk magunkat, hogy nyugodtan választhatnánk hivatásnak.
Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását.
A fájdalom a szeretet legnagyobb hajtóereje.
Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?
Nem sokat értek a tudatalattihoz, de valami lüktet a fejünkben, éppen úgy, mint a mellünkben, és formátlan, nyelvileg meg nem fogalmazott gondolatokat hordoz, amelyeket legtöbbször meg sem tudunk fejteni, és rendszerint ezek a legfontosabbak.
Senkit sem láttam, senkivel sem beszéltem. A külvilág csaknem teljesen elmaradt, és ha ez történik, az ember kezdi tisztábban hallani magát. Ha pedig az énjeink - a felszín és a mély - jobban megértik egymást, ez kiiktatja az önmagunkban való kétkedést, és felszámolja a zűrzavart.
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
Ha az ember csaknem mindig nyer, akkor a győzelemnek olyan lesz az íze, mint a megerjedt szőlőlének.
A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.
Némelyik álom meghal és lehullik, ez az élet egyik keserű igazsága. Hány ilyen keserű igazság van még?