Ha egy gyerek ruhát adományoz annak, aki meztelen, máris nagy lépést tett a jó irányába.

A világ összes értelme és elszántsága sem képes művészetet létrehozni a tehetség szikrája nélkül.

Lehetnek-e kísértetei nemcsak egy-egy háznak, hanem egy egész városnak? Nem csupán valamelyik épületnek, utcasaroknak, egy kis játszótér kosárlabdapályájának, az üres kosárnak, amely alkonyatkor úgy mered ki a félhomályból, mint valami véres és titokzatos kínzószerszám - nem csupán egy adott környéknek, hanem mindennek? Az egésznek? Lehetséges ez?

Csak az ellenségek mondanak egymásnak igazat. A kötelesség hálójában vergődő barátok és szeretők hazudnak, mint a vízfolyás.

Úgy érzem, veled még az öregséget is elviselném.

A háború nem éri meg, egy háború sohasem éri meg. Még ha megérné, akkor sem éri meg.

Az életben, akárcsak egy kártyapartiban, ha egyszer valamit leraktak, akkor az játékban van.

Sohasem próbálok jobb belátásra téríteni senkit, aki szeret, ennyit mondhatok, mert a szerelem sohasem elég logikus.

Megesik, hogy a férfi meg a nő útkereszteződéshez érve elidőzik ott egy darabig: semelyik útra nem akaródzik rálépniük, mert tudják, hogy ha nem jól választanak, az egy megőrzésre érdemes kapcsolat végét jelenti.

Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.

Aki fekete bárány, ne próbálkozzon fölülemelkedni a neki kijelölt középszerűségen.

Egy idő múltán minden ház tükrözi lakói személyiségét.

Csak a megszállottak aggódnak a megszállottság miatt.

Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van.

Az igazság a részletekben rejlik.