Az ember sokkal könnyebben él egy kimondott igazsággal, mint hazugságban.

Lehet, hogy a születendő gyermekek a dicsőség felhőit húzzák maguk után, de közben, amíg ki nem okosodnak, mind a bugyijukba kakálnak.

A kéz, amelyik a nyavalyás bölcsőt ringatja, mozgatja az egész nyavalyás világot.

Mindnyájan meghalunk. A világ is egy nagy elfekvő, csak friss a levegő.

Voltaképpen ez a művészet lényege. Nemcsak a képek hatnak időnként így az emberre, hanem bizonyos könyvek, szobrok, elbeszélések - akár még egy homokvár is. Utánunk szólnak, és megfognak. Mintha azok, akik alkották őket, egyszer csak megszólalnának a fejünkben.

Ébren a tudat tisztában van az álom mibenlétével, de az alvó számára ismeretlen az ébredés, a való világ, az ép elme fogalma; csak az álom jajsikolyos eszelőssége létezik.

A március nem más‚ mint az igazi tavasz hideg‚ latyakos előhírnöke.

Amikor az ember huszonegy, az élet olyan, mint egy turistatérkép. Csak amikor huszonöt lesz, akkor kezdi sejteni, hogy fejjel lefelé tartja a térképet.

A folytatás egyetlen módja, ha folytatjuk. Ha akkor is azt mondod: meg tudom csinálni, amikor tudod, hogy nem igaz.

Könnyű a múlton elmélkedni, és éppoly könnyű (ha sokkal kellemetlenebb is) elmélázni a jövő lehetséges fejleményein. Annál keményebb dió két lábbal a jelenben maradni.

A házasság olyan, mint egy állandó átalakítás alatt lévő ház, amelyhez minden évben új szobákat illesztenek. A friss házasság kis bungaló; huszonhét év után már hatalmas, egyre terjeszkedő udvarházzá terebélyesedik. Óhatatlan, hogy ne akadjanak benne titkos zugok és tárolóhelyek, a legtöbbje poros és elhagyatott, de némelyik őriz néhány kellemetlen ereklyét, amit kár volt megtalálni.

Az ígéret arra való, hogy megszegjék.

A férfiak csak nevetnek. Gyerekkorukban mindannyian leestek a fáról és eltörték a karjukat, és mindannyian emlékeznek arra, hogy micsoda kis csínytevők voltak. Arra viszont nem emlékeznek, hogy az anyjuk az éjszaka közepén felkelt, hogy beadja nekik az aszpirint.

Lám, mennyire utánozza az élet a művészetet! És minél durvább a művészet, annál pontosabb az utánzat.

Mind ugyanúgy rázkódunk kilenc hónapon át a skatulyában, és utána pörögni kezd a kocka. Vannak, akik csupa hetest dobnak, és sajnos vannak, akiknek csak kettes jön ki. A világ már csak ilyen.