Semmi nem rongálja úgy az emlékezetet, mint az ismétlődés.

A szívedet nem tudod meggyógyítani. Arra csak az idő képes. Viszont a testedet helyre tudod hozni.

Az ember kezd nyugtalankodni, aztán kezd sejteni valamit, aztán már tudja. Lehet, hogy nem akarja, lehet, hogy azt gondolja: a szerelmesek lépten-nyomon hibásan mérik fel a helyzetet, de a szíve mélyén már tudja.

Az értelem körömszakadtáig védekezik. Az első döbbenet után a hír felhője eloszlik, és az embernek olyasmi kezd járni a fejében: hát igen, ez rossz hír, persze, de azért ez még nem az utolsó szó; talán van még esély.

Nyomasztó világban élünk, amely tele van háborúkkal, kegyetlenséggel, értelmetlen tragédiákkal. E föld minden lakójának bőven kijut a boldogtalanságból és az álmatlan éjszakákból. Ha még nem tapasztalták, meg fogják tapasztalni.

Sosem sikerült megírnom azokat a könyveket, amelyekről álmodtam, azokat a jó kritikákat kiérdemlő, már-már bestsellergyanús regényeket, de azért elég jól keresek, mint író, amiért végtelenül hálás vagyok a sorsnak; ezrek és ezrek vannak, akik nem ilyen szerencsések.

Nincs semmilyen véleményem a túlvilági életről. Se pro, se kontra. Úgy vagyok vele, majd megtudom, amikor odakerülök, és ez nekem elég.

Amikor a múltról van szó, mind költők leszünk.

Az ember azt hiszi, az első szerelem édes, és akkor a legédesebb, amikor az a bizonyos első kötelék elszakad. Ezrével hallhatnak pop- és countryszámokat, amelyek mind erről szólnak: egy bolond fiúnak összetörték a szívét. Bizony, az első szerelem a legfájdalmasabb, az gyógyul a leglassabban, és az után marad a legszembetűnőbb heg. Hát akkor mitől olyan édes?

Jézus a falról néz le rám
De arca hideg, mint a kő;
Mért érzem olyan
Egyedül magam,
Ha szeret, ahogyan mondja ő?

A vallás egy veszélyes eszköz... de én hiszek benne, hogy Isten létezik.

Nehéz elengedni a dolgokat. Még akkor is, ha az, amit el kéne engedni, csupa tövis. Talán éppen azt a legnehezebb.

Ha ma senki iránt nem érzel szeretetet, legalább ne is bánts senkit.

Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt még észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bűn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted.

Az öregségben egy a jó: nem kell félnünk, hogy fiatalon fogunk meghalni.