Azt mondják, a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, és tudom, hogy ez igaz. Keserű tapasztalatból tudom. Csak azt nem tudom, mért - mért van az, hogy ha az ember megpróbál jót tenni, az olyan gyakran rosszra vezet?
A vakon született gyereknek fogalma sincs a fogyatékosságáról, amíg valaki fel nem világosítja, és még akkor is legfeljebb elméletileg gyanítja, mit is jelent a vakság; ezt igazán csak az érti meg, aki korábban látott.
Az emlékek olyanok, mint a porba húzott vonal. Minél tovább megyünk visszafelé, a vonal annál jobban elmaszatolódik, annál nehezebb meglátni, merre vezet. Végül nem marad más, csak a sima homok, és a semmi fekete lyuka, ahonnan az ember kijött.
Semmi bizonyíték nincs arra, mi vár ránk a halál után: semmivel nem támasztja alá a tudomány, csak a puszta ígéret van, és a szükségletünk, hogy higgyünk abban, mindennek van értelme.
A vallás a gyors pénzt leakasztó biztosítási csalások teológiai megfelelője: évről évre befizetjük a biztosítási díjat, aztán amikor szükségünk lenne a segítségre, amiért - elnézést a szójátékért - amiért annyi hittel fizettük a díjat, akkor kiderül, hogy a társaság, amelyik elvette a pénzünket, nem is létezik.
