A valóságra néha az őrület a megfelelő reakció.

A nők sose félnek attól, akivel ágyba bújtak.

A legtöbb embert megbénítja a bűntett tudata, a felismerés, hogy rajtakapták.

A beszéd nem ment meg egy haldokló házasságot.

Végül nem az számít, amit az ember gondol, hanem amit tesz.

Amit holnapra halasztottál, ma kénytelen vagy megtenni.

Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember.

Néha úgy gondolom, hogy ezt a bolygót megigézték. Alszunk vagy transzban vagyunk, és valami azt láttatja velünk, amit ő akar, arra emlékszünk és azt gondoljuk, amit ő akar. Vagyis azok vagyunk, amiknek ő akar minket. Vagyis nincs igazi létezésünk. Valaminek a szeszélyétől függünk.

Az igazságot gyakorta túlértékelik. Legtöbb esetben a kegyes hazugság jobbat tesz. Főleg férfi és nő között; sőt, bármikor, ha nőről van szó.

Vannak ilyen nők; azok, akiket a legjobban szeretünk, akiknél esélyünk sincs, mert az már abban a pillanatban elillan, ahogy rázárjuk a kezünket.

Az ipari vagy katonai szabotázs leghatékonyabb formája az, amelynél sosem lehet teljesen - vagy egyáltalán nem - bebizonyítani a szándékosságot.

Senki sem látja a valóságot olyannak, amilyen.

A világ nem vesz észre, és emlékezni sem fog arra, mit csinálunk itt.

Ne gondolkodjon hosszú távban. Csak vacsoráig vagy lefekvésig. Behatárolt időintervallumok, feladatok és örömök. Menekvések.

Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben.