Egy gyermek, aki úgy látja, hogy tanára tökéletes semmittevésben tölti napjait, nem veszi észre, hogy az a szerencsétlen valójában majd megszakad a sok munkától. Állandóan szolgálatban van.

Még a legmegfontoltabb és legjózanabb férfiaknak is vannak rémisztő babonáik. Én pedig ráadásul nem is vagyok valami megfontolt, ezért meglehet, hogy még babonásabb vagyok, mint mások.

Van egy elméletem, mely szerint a kimondott szó sokkal hatásosabb baj esetén, mint a néma együttérzés. Egy bizonyos pontig szinte elviselhetetlenül idegesíti az embert, de azon túljutva inkább nyugtató hatású.

Szeretem én azt a lányt egyáltalán?! Annyira nehéz a szerelmet analizálni, és talán maga az a tény, hogy próbálkozom az elemzéssel, már válasz is a kérdésre.

Vannak az életben olyan váratlan és emberpróbáló helyzetek, amelyeket nem tartunk alkalmasnak arra, hogy befolyásolják a beléjük keveredett személyekről alkotott véleményünket; nem engedjük, hogy az áldozat viselkedése az adott szituációban sokat nyomjon a latban, amikor a jellemét megítéljük. Elnézzük például, ha egy nagy tábornok hirtelen összeütközésbe kerülvén egy bikával fejvesztve menekülni kezd, anélkül, hogy kétségbe vonnánk a magas rangú katona jó hírét vagy bátorságát. A püspök, aki téli sétája közben hóval fedett jégre lépvén vitustáncot lejt, hogy megőrizze egyensúlyát, az előadás befejeztével semmivel sem kevésbé tiszteletre méltó a szemünkben, mint annak előtte.

A kéz, mely a bölcsőt ringatja, kormányozza a világot!

A nagy lecke, amelyre az élet megtanít bennünket, az, hogy mindenkor tudjuk: mikor célszerű, és mikor nem, hogy a dolgok középpontjában legyünk.

Sajátos jelenség, a nagy gondolkodók is gyakran foglalkoznak vele, hogy a világon minden egyes nő magában hordozza azt a megingathatatlan hitet, mely szerint az a férfi, akinek szerelmüket odaígérték, személyesen és közvetlenül felelős az élet minden nemkívánatos fordulatáért. A felületes megfigyelő véletlennek mondaná ezeket, de a nők jobban tudják.

Az élet szenvedéseinek nagy részét azok a férfi és nő közti félreértések okozzák, amelyek abból adódnak, hogy a férfi iskolázatlan hangján nem tudja kifejezni a szavai mögött meghúzódó érzelmeket.

A csókolózás, mint olyan, nem tartalmaz semmilyen eleve kárhoztatandó elemet. A korai keresztények is megtették mindenkivel, akivel csak találkoztak.

Az üzleti vállalkozások fele azért hiúsul meg, mert valamelyik fél túl okos akar lenni.

Nincs nagyobb fájdalom, mint azé az emberé, aki pénzt akar kölcsönkérni, és rájön, hogy addig halogatta a dolgot, amíg késő lett.

Azt hiszem, kétféle módon lehet regényt írni: az egyik módszer, az enyém, egyfajta "musical comedy" létrehozása zene nélkül, tökéletesen fittyet hányva a való életre, a másik pedig: egyszerűen csak mélyen belévetődni a való életbe, és rá se rántani semmire.

Különös jelensége az életnek, hogy azok az emberek, akiktől a leginkább szeretnéd távol tartani magad, épp azok ragadnak rád, mint a mustártapasz.

A szív, amelyet bánat terhe nyom, a legkisebb reménybe is belekapaszkodik.