Vannak az életben olyan váratlan és emberpróbáló helyzetek, amelyeket nem tartunk alkalmasnak arra, hogy befolyásolják a beléjük keveredett személyekről alkotott véleményünket; nem engedjük, hogy az áldozat viselkedése az adott szituációban sokat nyomjon a latban, amikor a jellemét megítéljük. Elnézzük például, ha egy nagy tábornok hirtelen összeütközésbe kerülvén egy bikával fejvesztve menekülni kezd, anélkül, hogy kétségbe vonnánk a magas rangú katona jó hírét vagy bátorságát. A püspök, aki téli sétája közben hóval fedett jégre lépvén vitustáncot lejt, hogy megőrizze egyensúlyát, az előadás befejeztével semmivel sem kevésbé tiszteletre méltó a szemünkben, mint annak előtte.