Minél tovább él az ember, annál inkább rájön, hogy napjainkban jószerével teljesen kiveszett már a régi jó valamit valamiért szemlélet.

Én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt benne részed.

Általában nem értem, hogy miért nősülnek a férfiak! Nem én! Nincs párja az agglegényéletnek! Charlie bácsikám szokta mondogatni: "Sokkal kellemesebb megnősülni, mint ha az embert egy öszvér fejbe rúgja." Véleményem szerint Charlie bácsi túl könnyelműen fogta fel a dolgot. Elvégre, mit jelent az, ha valakit egy öszvér fejbe rúg? Semmit! Szúnyogcsípés a házasság fullánkjaihoz képest!

Minden nő ördög, akár feleségül mennek hozzád, akár csak kacérkodnak veled. Még a legapróbb cselekedetükben is sátáni gonoszság van. Eszedbe jutott már, hogy a fekete estélyi ruháikon fekete kapcsok vannak csak azért, hogy ne találd meg őket, amikor a színházba kell sietnetek? Lekésetik veled az előadást, és aztán még ők tesznek szemrehányást.

A leánykérés nagyot változott a mostani lázas haladás korában. Valamit átvett az autó és a repülőgép sebességéből. A szerelmesek egyszerűen fütyülnek a hagyományokra, és még a legelemibb társadalmi illemszabályokat sem tartják be.

Ha van valami, amitől minden regényíró haja szála égnek áll, akkor az a félelem, hogy mialatt leírja az események egymásutánját, akaratán kívül is türelmetlenné teszi az olvasót. Mégpedig az által, hogy eltér az események folyásától, és visszakalandozik rég elhagyott jelenetekhez.

A méltóság igen érzékeny virág, akárcsak a mimóza, és csak teljesen nyugodt körülmények közt nyílik.

Ha két ember egy kicsiny szobában két malomra őröl, és egyikük sem tudja, hogy mire akar a másik kilyukadni, rendszerint sötét értelemzavar keletkezik.

Még a legborúsabb napon is fel szokott csillanni egy-egy kósza napsugár, és ritkán akad olyan komor napunk, amelyen ne érne valami apró öröm is minket.

Amit mi véletlennek nevezünk, az tulajdonképpen nem más, mint amikor a Sors pillanatnyilag megakad a fonalak szövésében, és hamarjában hajánál fogva előráncigálja a véletlent.

Nincs olyan valamirevaló és egyetlen szikrányi önérzettel rendelkező fiatalember, aki szó nélkül belenyugodna abba, hogy a végzet játékszere legyen.

Roppant érdekes megfigyelni a szerelmi csalódások megnyilvánulási módját a megtört szívű férfiak viselkedésén. Nincs két férfi a föld kerekén, akik az asszonyi ingatagság fölötti bánkódásukban egyformán viselkednének.

Vannak pillanatok az ember életében, amikor azt hisszük, hogy csak a ló, meg a kocsis hiányzik ahhoz, hogy teherkocsinak érezzük magunkat.

A nőkben mindig van egy szikrányi érzelem, ami olyankor is felülkerekedik bennük, amikor a férfiak csak a helyzet rideg üzleti oldalait nézik.

Ha egy történettel le akarjuk kötni az olvasó figyelmét, akkor a mesének állandóan előbbre kell haladnia. Sőt, ismerve a mai olvasó türelmét, száguldania kell. Úgy szökkenni szikláról sziklára, mint a kőszáli zerge. Ha valamit gyűlölök, akkor az olyan elbeszélés, amelynek első fejezetében már-már megbarátkoztunk a főhőssel, és halványan érdeklődni kezdünk további sorsa iránt, mire a második fejezetben a mese visszatér a hős nagypapájának viselt dolgaira.