Én mindig tudom, hogy mi a helyes. Csak nem csinálom.

Hagyd kibontakozni a történetet, és önmagát meséli el.

Minden jó történetben legalább egy hazugság elhangzik, és legbelül valamiféle titkot rejt magában.

Mindennek megvan a maga ideje, és ez az idő elmúlik.

Úgy tartják, a bosszú édes méreg, ami megrontja az embert, miközben ellenállhatatlanul vágyik rá.

Akár hidegen, akár melegen tálalod a bosszút, sosem fogsz jóllakni vele. Ez az éhség egyre nő, minél inkább igyekszel csillapítani.

A bűn foltját eső nem moshatja le.

Ez a lét talánya. Mikor lépjünk tovább, és mikor maradjunk. Ha túlságosan sokáig időzünk, álmaink vagy valaki más álmának foglyaivá válunk. Ha túlságosan gyorsan haladunk, soha meg nem állva élünk, mindenből kimaradunk, az egész életünk összemosódik tetteinkben. A jó élet pillanatokból épül meg - olyan alkalmakból, amikor hátralépve szemlélődünk, és valóban látunk. Látjuk az álmot és az álmodót.

A fájdalom az élet jele.

A bosszúvágy olyan, akár a szomjúság, ám nem lehetséges csillapítani.

Minden béklyót le lehet rázni, minden tövisből kiszakíthatjuk magunkat. Mindössze fájdalom kérdése, meg azé, mit hajlandó föladni érte az ember.

A sérelem átcsordul más sérelmeken, akár a víz a köveken. Nem lehet előre látni, tudni, kit érint majd meg, és kin kerekedik fölül.

Gyakran a legegyszerűbb dolgok taglóznak le minket. A hatalomról és dicsőségről dédelgetett kis álmainkba bepofátlankodó mindennapok végeznek velünk.

Ha a félelem és a büszkeség között ingadozik az ember, hiába tudja, hogy a félelem fog győzni, azért a büszkeségét sem ereszti.

A részleges igazság mélyebbre vág, mint a hazugság.