Vannak olyan buta-bölcs asszonyok, akik úgyszólván vakok arra a szemükre, amely a rosszat észreveszi.

Amit az ember józan állapotban gondol, részegen kikotyogja.

Nem, ez a szív nem hisz már a vágynak,
S nem bántja már elmúlt zűrzavar...

Imádlak. Halálosan szeretlek. Három dolgot szeretek halálosan: téged, a savanyúságot és az igazságot. Ha lélekről van szó: az igazságot!

Ha nem követtél el bűnt, nincs mit megbánnod, de ha nem bánod meg bűneidet, nem üdvözülsz. Mosd meg a lelked! Fürdőbe járunk, testünket mossuk? Hát a lélek? A lélek is fürdőt kér.

Az ember maga keresi az izgalmakat, maga akarja a bajt! Végezd a magad dolgát, ne kérkedj az eszeddel, és nyugodtan élhetsz!

Az ember fonja a szálat, de az ördög szövi a darócot, és így megy ez vég nélkül.

A szavakat alaposan meg kell érteni. Egyiktek is, másiktok is gyakran mondja ezt: "végül". Szép, kerek szavacska. Pedig vége nincsen semminek!

Amint a rossz növekszik, egybetömörül, mintegy azért, hogy könnyebb legyen legyőzni. Az én megfigyelésem mindig ez: megjelenik valahol a rossz egy kis rudacskája, s mint fonal az orsóra, mind több és több rossz tekeredik rá. A szétszórtat nehéz legyűrni, de az egyesültet egy
csapással le lehet vágni az igazságosság kardjával.

Még a bolondnak is kell hogy meglegyen a maga esze.

Amikor közelálló ver, még nem is olyan sértő; de ha idegen, ez aztán fájdalmas. Rokonkéz könnyű!

Apa a munkában látta a mulatságot. Az ő felfogása ez volt: emberek egyszerűen nincsenek, csak munkások; kivéve a koldusokat meg a nagy urakat. Mindenki a munkáért él. A munka mögött nem látni az embereket.

Szerelem nélkül élni bánat, de ha szerelmes vagy, kétszeres bánat.

Éppen a szavak különböztetik meg egymástól és ékesítik az embereket, akik úgy játszanak a szavak csilingelésével, akár arany és ezüst óraláncaikkal. Neki nincsenek ilyen szavai; neki nincs mibe öltöztetnie gondolatait, amelyek szétfolynak, és zavarosak, mint az őszi köd, csak terhére vannak és eltompítják.

Miért imádkozol annyit? Mindent úgysem imádkozhatsz ki magadnak: másoknak semmi sem maradna...