Minél több lovat fogsz be, annál hamarabb sikerül - ha nem is a kőtömböt kiszakítanod az alapokból, az képtelenség, de a szíjakat elszakítanod, azt igen, s ekképp a tehertelen, boldog utazás.

A hiúság elrútítja a lelket, vagyis tulajdonképpen halálos döfés kellene hogy legyen - önmagának; de nem, csak sebeket ejt magán, így lesz "sértett hiúság".

Valóságos ítéletre csak az képes, aki elfogult, de mert elfogult, mégsem ítélkezhet. Eszerint a földön nincs mód arra, hogy ítélkezzünk; itt csupán az ítélet lehetőségének visszfénye csillog.

A rossz tud a jóról, de a jó a rosszról nem.

Menedék számtalan van, menekvés csak egy; esély a menekvésre viszont ismét csak annyi van, ahány menedék.

Mi örömet nyújthat a világ, hacsak nem azt, hogy hozzá menekülhetsz?

Te vagy a feladat. És sehol egy fia diák.

Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj.

"Ismerd meg önmagad" - ez nem azt jelenti, hogy: Figyeld meg önmagad. Figyeld meg önmagad - ez a kígyó hívó szava. Hanem azt jelenti: Tedd magad cselekedeteid urává. De hát immáron az vagy: ura a cselekedeteidnek. A szó tehát azt jelenti: Ismerd félre önmagad! Zúzd szét önmagad! - vagyis valami rosszat jelent -, csak ha nagyon mélyen lehajolsz, hallod ki belőle a jót is, ami ekképp hangzik: "Hogy azzá lehess, aki vagy!"

A gonosz meglepő dolgokat művel. Egyszer csak megfordul, mondván: "Félreértettél" - s lehet, hogy valóban félreértetted. A gonosz fogja magát, és az ajkaidba költözik, még harapdálhatod is, és tessék: ez az új száj, amely minden eddiginél engedelmesebben simul a fogsorodhoz, kimondja - magad is elámulsz rajta - a jó szót.

Az ember két fő bűne: a türelmetlenség és a hanyagság, minden egyéb ezekből ered. Türelmetlensége miatt űzték ki a paradicsomból, és hanyagsága miatt nem tér vissza oda. De a legfőbb bűn talán mégis: a türelmetlenség. Türelmetlenségünkért űztek ki bennünket, türelmetlenségünk miatt nem térhetünk vissza.

Minden emberi hiba forrása a türelmetlenség, az, hogy időnek előtte szakítunk a módszerességgel, látszatkerítésekkel vesszük körül - a látszatot.

Az igaz út olyan kötélpálya, amely nem a magasban, hanem épp a föld felett van kifeszítve. Láthatóan nem is arra rendeltetett, hogy járjunk, inkább, hogy botladozzunk rajta.

Olyanoknak, akik bolonddá tartanak, azoknak hiszel, de aki jót akar neked, annak nem.

Lehetetlen védekezni, ha hiányzik a jóakarat.