Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.

Elég bölcs vagyok, hogy tudjam, hogy nem tudok szart se.

- Isten megbocsát neked, amiért az ember fia vagy, de azért, hogy gyerek voltál, magadnak kell megbocsátanod.
- Asszem, igazad van.
- Persze, hogy igazam van, Isten fia vagyok, te hülye.

Inkább férfiaknál, mint nőknél, de mindig házaspárnál: a férj vagy feleség meghal, és a túlélő mintha hozzá lenne kötve, akár a hegymászó, akinek társa szakadékba zuhant. Ha a túlélő nem vágja el a kötelet, a halott lerántja a sírba.

Mit keresel, sosem leled.
Mert mikor az embert teremtették,
Az istenek a halhatatlanságot megtartották.
Töltsd meg a bendőd.
Légy vidám éjjel-nappal,
Napod legyen csupa öröm.
Szeresd a gyereket, ki fogja a kezed.
Feleséged örüljön karodban.
Mert ezek az ember kizárólagos érdekei.

Ha megvan minden bizonyíték - minden tényt ellenőriztél minden szempontból -, és még mindig nem tudod, mit csinálj, muszáj hinni.

Hölgyeim, ha végzik a dolgukat, és feltételezik, hogy mindenki más inkompetens, ritkán fognak csalódni.

Tárgyaláskor mindig hagyj magadnak egérutat. Visszajönni bármikor lehet.

Nem számít, hogy szenátor vagy ajtónálló, senki nem immúnis a meleg mosoly és a kemény kézfogás ellen.

Az ember legyen következetes és ne csessze el. A legtöbben így buknak meg. Nem bírják annak a nyomását, hogy valójában megszerzik, amit akarnak, úgyhogy amikor azt látják, hogy közel a cél, valamit elcsesznek, nehogy elérjék.

A gügyögés egyetemes nyelv. A szavak különböznek, de a jelentés és a hangzás ugyanaz.

Látsz engem sírni? Nincs semmim, így nem is vagyok a rabja semminek. Nincs semmi dolgom, így semmi nem tesz a szolgájává.

Az élet úgy terül el előttünk, mint egy végtelen bazár, és én alig várom, hogy megízleljem az édességeket.

Igyekszem rávenni az angyalt, hogy nézzük az MTV-t is, hogy onnan tanuljam meg a mostani szövegeket, de rohadjak meg, ha bármit is értek a hiphopból, még a nyelveken beszélés adományával is. Hogyhogy a buksza mindig nő, a köcsög mindig férfi, de mind a kettő lehet gyökér? Hogyhogy a csíkot felrántják, a spanglit sodorják, az anyagot meg általában lövik? Miért baj az, ha valaki retkes, és miért jó, ha tökös? Tulajdonképpen mi a különbség egy dzsí meg egy gádzsi között? A lóvét miért virítsam, ha a fuxot meg villantani kell? Megannyi égető kérdés.

Amikor végül kievickéltünk a völgyből, és már a sziklapárkányt sem láttuk, meghallottuk a jeti dalát. Semmi, sem otthon a koskürt hangja, sem a banditák csatakiáltása, sem a siratók gyászéneke, semmi, amit életemben hallottam, nem érintett meg annyira, mint a jeti dala. Magas hangú sirám volt, de szünetekkel és lüktetéssel, akár egy dobogó szív tompa hangja. Bejárta az egész völgyet. A jeti tovább kitartotta jajongó hangját, mint bármely ember. Olyan érzés volt, mintha valaki egy hatalmas flaskából folyékony szomorúságot öntött volna le a torkomon, mígnem úgy éreztem, menten összerogyok vagy kidurranok a gyásztól. Ezer éhes gyerek hangja volt, a férje sírja fölött haját tépő tízezer özvegyé, Isten halálának napján az utolsó gyászéneket zengő angyalkórusé.