Legyél egyszerűen csak része a világnak. Nem dughatsz mindent kategóriákba, nem választhatod le magadról az élményt azzal, hogy szavakat aggatsz rá. Ahogy a dalban: let it be. Csak hagyd, hogy legyen.

Az ember erejének mértéke a kegyelme mélysége.

Öt év alatt tíz férfival élt együtt. Sorozatmonogámia.

Mint a szerelem, a magánélet is akkor a legnyilvánvalóbb, amikor nincs.

Az embernek meg kell halnia, ha méltóságot akar lelni? Hát, meglehet.

Az élet egy nagy katyvasz. Bárcsak minden darab a helyére kerülne, minden szó kedves volna, minden baleset boldogan végződne! De nem így van. Az élet katyvasz. Az emberek úgy általában rohadékok.

Ha azt hiszed, él egyetlen értelmes ember is, nem tudsz semmit az emberekről.

Ez a nő össze tudná törni a szívem. Ezért a nőért szívesen elégnék. Ezt a nőt el tudnám veszteni, utána keményen inni, mély értelmű verseket írni, és a csatornában halni meg tüdőgyulladásban. Ezért a nőért.

Nem a tökélyt kereste, csak olyasvalakit, aki elég biztonságérzetet ad neki, hogy bizonytalan maradhasson.

Ha tudod, hogy a jövő sötét, nincs értelme kapkodni.

A múltad nem változtathatod meg, úgyhogy csak elpazarolod a jelent a bűntudatra.

Ha egyáltalán változott valamit, csak még sugárzóbb lett, még érzékibb, még nőiesebb. Nem tudtam hová lenni. Gondolom belül csalódásra készültem, azt hittem, hogy az idő meg a szerelmem olyanná formált egy emléket, amihez nincs az a nő, aki felér.

Az érzékeket felülmúlja a jelentés,
A jelentések fölött áll az eszmélet,
Az eszméletnél több az Ébredet,
Az Ébredet fölött pedig a Lélek áll.

Az ember nem hihet abban, amiben nem hisz.

A szeretetet nem tanulja az ember, a szeretet állapot, amiben létezel.